Új dolgok, azaz néhol táncolható, néhol gondolkoztató zenék. Tracklista beágyazva a mixbe.
Kb. két éve kezdtem el aktívan használni a Google Reader-t, ami egy egyszerű webes RSS olvasóként kezdte, majd kinőtte magát az első igazán jól működő közösségi hírtermelő oldallá a megosztások bevezetésével. Ami igazán szép volt ebben a funkcióban, azok a rá épülő szolgáltatások, pl. a TurulMeme, ami egy diggszerű felületen gyűjti össze naponta a magyar felhasználók megosztásait. A TurulMeme már annyira jól működik, hogy egésze előkelő helye lett azon a listán, ahonnan látogatókat kap ez a blog. Mondhatjuk azt, hogy az egész rendszer szépen működik és használható is.
Mégis van pár alapvető probléma a Google Reader-rel. Amikor már sok feed-re feliratkozott az ember, akkor egyszerűen előjön a stressz és nullázás jelensége, rengeteg felesleges poszt csücsül benne, amit csak átpörgetünk és kész. Nem hosszú idő, de igazán leiratkozni se akarunk a feed-ről és kedvünk se nagyon van ilyenekkel foglalkozni. A vége az, hogy lesz még egy inbox, amit csak processzálunk állandóan, elvesződik az RSS olvasás öröme.
Nemrég próbálkoztam pár asztali RSS olvasóval, amik egyszerűen nem állnak kézre. A régi betokosodott módszert használja mind, talán a Times.app próbál egyedül új koncepciót felállítani az újságszerű RSS olvasással. A rendszer csak ott hibázik, hogy sok feed menedzselése egyszerűen lehetetlen a programmal, mellesleg túl van eyecandy-zve az egész és előfordul, hogy lassú. Az iPhone-ról pedig még nem is volt szó, egyedül a NetNewsWire rendelkezik iPhone-os klienssel, ami egyenlő egy nagy kupac kakával.
Akkor mégis hova tudnék még nyúlni? Pár hete találtam a Fever nevű RSS olvasót, ami Shaun Inman munkája, ő követte el a Mint nevű stat rendszert is. Míg az utóbbi nem igazán érdekel, a Fever nagyon is érdekes rendszernek tűnt. Ami igazán megkülönbözteti a többi olvasótól, hogy hőfok alapján tudjuk benne rendezni a posztokat. A legkevésbé érdekes hírek az emberi testhőmérséklettől kezdődnek, majd felfelé haladva a listán, szépen csoportosítva megkapjuk az egy adott dologról szóló posztokat, téma szerint kigyűjtve. Felül a “legforróbb” posztok jelennek majd meg. A rendszer úgy reklámozza magát, hogy nyugodtan feliratkozhatunk sok feed-re, nem fogunk több időt az olvasással tölteni, mint egyébként tennénk.
Természetesen használhatjuk a megszokott módszert is benne, ám két külön részre tudjuk még a feedeket bontani. Van az úgynevezett Kindling, amibe különböző csoportok alapján pakolhatjuk be azokat a csatornákat, amiket mindig látni akarunk. Ezek azok a feedek, amik számunkra fontosak/érdekesek. A fentebb írt Hot szekció is innen dolgozik.
A másik rész a Sparks, ami azokat a feedeket tartalmazza, amiket nem mindig akarunk olvasni, csak meghagyjuk, mert néha-néha érkezik egy-két érdekes bejegyzés innen is. Az új hírcsatornák is ide kerülnek alapértelmezetten, amolyan tesztjelleggel. Ha érdekes lesz az adott feed, akkor majd áttehetjük később a Kindling rész alá. Ami még fontos különbség a Sparks-nál a Kindling-gel szemben, hogy itt csak ömlesztve olvashatjuk a csatornákat, nincs lehetőség csoportosításra. Minek, ha ezek a feedek nem túl érdekesek?
Természetesen a Fever rendelkezik iPhone-os felülettel is, ami egy szimpla webclip (teljes képernyőn), így a szinkronizálással sem kell foglalkoznunk, mivel a rendszer self-hosted, azaz saját szerverre telepítendő.
Maga az olvasó felülete is rendhagyó, szép, és tökéletesen használható billentyűzetről is. Minden egyes csoportot lehetőségünk van teljesen beállítani (új posztok elrendezése/olvasatlan elemek számának jelzése stb.).
Két negatívuma van a Fever-nek. Az első, hogy nem tudjuk megosztani a bejegyzéseket, ahogy azt a Reader-ben megszokhattuk. Természetesen a barátaink megosztásait is át kell hoznunk, ami mindössze annyiból áll, hogy a Google Reader-ből egyenként feliratkozunk rájuk a Fever-ben.
A másik negatívum a program ára, ami $30/domain jelenleg. Ez kicsit sok egy RSS olvasóért, mellesleg demo verzió sincs (like AppStore), így csak azoknak ajánlom a megvásárlását, akiknek hozzám hasonlóan tele van a tökük a napi nullázással és inkább töltenék maga az olvasással a napi RSS ganézást. Nekik a Fever tökéletes rendszer.
Lassan 6 éve cigizek aktívan, ami szerintem bármihez képest hosszú idő. Egyszerre kezdtem sok mai jó barátommal, akik egyszerűen letették vagy éppen leszokás alatt állnak most is.
Sosem próbáltam meg abbahagyni. Volt olyan, hogy kevesebbet cigiztem, de általában mindig visszaesek a napi 10-12 szálra, ami nem jó. A dohányzásról való leszokás elvileg nehéz. Nem tudom, mert ahogy írtam ez lesz az első (és az utolsó) próbám. Ha elbuksz akkor szar vagy wyctim! Semmi inspirációm nincs, egyszerűen abba akarom hagyni. Nem akarok büdös lenni állandóan, nem akarom, hogy havonta több ezer forint menjen el erre a szarra, nem akarom, hogy mindenféle légzési bajom legyen ilyen fiatalon.
Belegondolva nem olyan egyszerű dolog ez. A dohányzás amolyan rituális dolog, ami mindig különböző kontextusokhoz köthető. Cigizel ha szar kedved van, cigizel ha unatkozol, rágyújtasz ha összegyűlsz valahol a haverokkal stb. Ez hiányozni fog, de szerintem mindenféle egyéb tevékenységgel tökéletesen lehet helyettesíteni.
A végére csak annyit, hogy kemény lesz, de kibírjuk!
Már régóta vártam a magyar TV csatornák műsorait egybefűző alkalmazást iPhone-ra, ami nemrég meg is érkezett a TvGuideHu app személyében. Akik eddig a port.hu-t használták iPhone-on - ahogy én is - azok biztosan fognak örülni a programnak.
A felület nagyon egyszerű, egy hatalmas listában becsillagozhatjuk a kedvenc csatornáinkat, majd a “főoldalon” szépen követhetjük az éppen zajló és elkövetkező műsorokat. Egy csatorna nevére kattintva megjelenik a teljes napi műsor, ahonnan szépen továbblépkedhetünk a programokra egyenként. Ami talán kicsit negatívum, hogy elég kevés információt ad vissza a TvGuideHu a kijelölt műsorokról. Általában annyiban kimerül, hogy “ilyen és olyan film”.
Ennek ellenére sokkal kényelmesebb használni, mint a Safari-ban töltögetni a port.hu-t, majd ki-be zoomolva keresni az oldalon a csatornákat. A programot magyar fejlesztő készíti, így természetesen a felület is magyarul szól hozzánk.
Akinek felkeltette az érdeklődését az alkalmazás, az most kaphat az iTouch.hu jóvoltából egy példányt ingyen, mindössze annyi a dolgod, hogy hagyj itt egy hozzászólást szerda este 8-ig, majd 8 után kisorsolom azt az emberkét, aki megkapja a redeem kódot.
A nyertest emailben értesítem.
Update: lezajlott a játék, a kódot Gergely kapta meg. Grat! :)
Tegnap a WWDC ’09-en bejelentették a végleges iPhone 3.0 szoftvert, ami június 17-én (jövő hét szerda), látja meg a napvilágot. Szemfüles emberkék már most letölthetik a késznek jelölt verziót. Bodzásfantával nekiálltunk délután a telepítésnek, közben live chat folyt a történésekről. Ő installálta előbb, mert én beszari vagyok. A telepítéshez nem szükséges semmi extra dolog. iTunes 8.2-ben a Restore gombbal (Alt-click) kibrózoljuk a szükséges ipsw-t, majd mehet a restore.
A teszt telefon egy sima T-Mobile-nál vásárolt 3G készülék, így nem minden új funkció működik. Lássuk hát sorban az általam tesztelt dolgokat.
Magyar nyelv: semmi, ugyanolyan minden, mint a jelenlegi 2.2.1-es firmware-ben. Se dictionary, se magyar felület, de még a billentyűzeten fent lévő fura ékezetes hieroglifák is megmaradtak. Nem jó!
Spotlight: mint tudjuk a fontosabb programok mindegyike tartalmazza már a felső keresőpanelt (kivéve a Calendar-t, de erről majd később), viszont ami igazán nagy újdonság, az a Home Screen bal oldalán lapuló Spotlight panel. Két módon juthatunk ide. Vagy egy egyszerű balra flikkeléssel, vagy a Home gomb többszöri megnyomásával. Én a második módszert használom, mert nagyon egyszerű, bármelyik képernyőn is állunk. A felső panelbe beírva valamilyen kifejezést, a találatokat azonnal begyűjti. Innen tényleg egy tapintásra van minden információ, alkalmazás. Egy negatívumot tudok megemlíteni, hogy a Safari-ban lévő bookmarkok között nem keres, csak akkor, ha azokat külön kitesszük ikonként. A beállításokba megadhatjuk, hogy miket jelenítsen meg a listában.
Cut, Copy and Paste: sokáig fintorogtak a jézustelefon hívők, hogy a kivágás, másolás és beillesztés nélkül is van élet iPhone-on. Az első próba után azt mondom, hogy rózsaszín köd! Egyszerűen kell! Elsőre tanulni kell a kijelölést, főleg Safari-ban, de olyan dolog ez, mint a billentyűzet, belejön az ember. Csak kétszer rátapintunk a szövegre és már jelölhetjük is ki, majd a felbukkanó kis buborékban másolhatunk, kivághatunk.
A beillesztés sem nehezebb semmivel. Egyszer megnyomjuk az üres területet, majd a felbukkanó Paste gombbal máris ott terem a szövegünk. Az Undo support pedig nagyon hasznos, csak megrázzuk a telefont, felbukkan egy új panel, ahol visszavonhatjuk a beillesztést. Természetes és intuitív megoldás.
Tethering: működik a T-Mobile hálózatán keresztül is, viszont, ha a telepítés után visszaállítjuk a backupból a telót, akkor eltűnik a beállításokból ez a lehetőség. Bodzásfanta rájött, hogy egy network resettel vissza lehet hozni.
Maga a funkció piszok egyszerűen beállítható. Én bluetoothszon keresztül próbáltam ki. Annyi a dolgunk, hogy bemutatjuk egymásnak a telefont és a gépünket (MacBook iPhone, iPhone MacBook), majd csatlakozunk. A telefonon ilyenkor a hívás közben megszokott felső sávhoz hasonló jelenik meg, ami arról informál, hogy bizony a gép csatlakozva van a telefonra. A sebességgel semmi gond. Edge-en keresztül is tökéletesen használható mindenféle alapfeladatra (email, chat, böngészés).
Voice Notes: az iPhone új alkalmazása, amivel diktafonként használhatjuk a telefont. Eddig is voltak ilyen programok, lényegében ez sem váltja meg a világot, de kellemes. A kezelése nagyon egyszerű, elindítjuk, majd megnyomjuk a record gombot. Előnye, hogy ki is léphetünk a programból, a felvétel folytatódik. A felső sávban megjelenik a recording felirat, amire rányomva visszaugorhatunk az alkalmazásba. A jobb oldali gomb megnyomásával tudjuk megnyitni a felvételek listáját, ahol meghallgathatjuk, vághatjuk vagy megoszthatjuk a felvételt MMS-ben vagy email-ben. Egyszerű m4a fájlokban menti el a hangokat, amiket akár iTunes-ba is behúzhatunk automatikusan. Tökéletesen használható arra, amire kitalálták, gyors információgyűjtésre.
Safari: az iPhone “forradalmi” böngészője, ami még mindig megeszi a telefon összes memóriáját. Újítások között a legkellemesebb az AutoFill, ami megjegyzi a jelszavainkat és automatikusan kitölti a webes formokat. A Settings.app-ban külön kell bekapcsolni, majd megadhatjuk neki, hogy melyik kontakt információit használja. Ezután sokkal gyorsabban be tudunk jelentkezni bárhova, az email címeket ha elkezdjük gépelni, akkor a dictionary-hoz hasonlóan automatikusan felkínálja. Legközelebb már ott fog várni minket minden szükséges adat.
MMS: alapbeállításként ki van kapcsolva, ilyenkor a sima régi Messages.app-ot használhatjuk, de bekapcsolás után egyből megjelenik mindenhol. A T-Mobile-on keresztül természetesen működik is, egy képet küldtem át egy másik telefonra, majd kikapcsoltam a szolgáltatást. Beletették, hogy ennyivel is kevesebb fikázható hiány legyen az iPhone-on.
További apróságok
Calendar: elvileg támogat WebDav-ot is, viszont ebben a firmware-ben a régi alkalmazás köszön vissza. Se keresősáv, se feliratkozási lehetőség. Én voltam figyelmetlen, a keresősáv ott van a list view tetején, a naptárak pedig tökéletesen átjönnek mind iCal feed-ből, mind WebDav-ról (pl. Google Calendar) a telefonra, mindössze az iTunesban kell beállítani a szinkronizációt. Persze a Spotlight keres az események között de ennyi.
Photos: a Copy-Paste itt is visszaköszön, egyszerre több képet tudunk megosztani vagy vágólapra helyezni (maximum 5).
YouTube: alapvetően a régi, viszont megjelent a bal felső sarokban a Sign In gomb, amivel végre használhatjuk a YouTube accountunkat. Természetesen a kedvenceink, playlistjeink ugyanúgy megjelennek, ahogy a webes felületen. Kellemes.
Stocks: a legnagyobb újdonság, hogyha elfordítjuk, akkor a kijelölt adatok grafikonja jelenik meg nagyban. Két ujjunkat ráhelyezve megnézhetjük a grafikon két értéke közötti különbségeket. Álló helyzetben, ha alul balra-jobbra húzgáljuk az ujjunkat, akkor további finomságok jelennek meg.
Maps: megoszthatjuk az aktuális helyünket MMS-ben és valahogy pontosabb lett a helymeghatározás is. Eddig csak területre tudott adatot adni, most megmondja szépen, hogy hol vagyok.
Notes: szinkronizál a gépünkkel, nálam valamiért kábelen teszi ezt, pedig úgy képzeltem, hogy ez is push lesz, mint a MobileMe többi adata. Ami érdekes, hogy a Mail-ben megírt todok is megjelennek a jegyzeteken, de csak sima szövegként, alatta pár metaadattal, úgy mint prioritás, határidő stb. Negatívum, hogy a mellékleteket nem jeleníti meg, a helyükön egy sima gémkapocs ikon van, ráadásul elég lassú is a program.
iPod: benne van a kereső, ami nem is értem miért nem volt eddig. A zenetekerést is megpiszkálták. Ha simán megfogjuk a knobot és húzzuk jobbra vagy balra, akkor a megszokott tempóban csévéli a zenét. Ám ha az albumborító fele lehúzzuk az ujjunkat, akkor egyre finomabban tudjuk beállítani a megfelelő pontot. Nagyon tetszik!
AppStore/iTunes: lehetőségünk van redeem kódot megadni, sőt, végre ki-be tudunk jelentkezni, ha több iTunes fiókkal rendelkezünk. Első indításkor valamiért nagyon lassan tölti be mind a két alkalmazást, de a következő start már a megszokott sebességen történik.
Első pillantásra a rendszer gyorsabb lett, pörögnek a programok, kilépéskor nem csak eltűnnek a semmiben, hanem szépen kifadelődnek. A Safari indítása után képes belassulni minden. Az ikonok átrendezése siralmas, szaggat, sokszor leszakad az ujjunk alól egy ikon és beugrik valami random helyre. Az indítás is megváltozott. Megjelenik az alma logó, majd eltűnik pár másodpercre és a lock screen jelenik meg a menü helyett. A MobileMe beállításai között már be lehet kapcsolni a Find My iPhone opciót, ami természetesen még nem működik. A Push Notification még el van rejtve.
Alapvetően nem estem hanyatt a 3.0-tól, kellemes frissítés lesz, de még mindig vannak bugos részek (ne felejtsük el, még mindig félkész). Az újítások nagy része amolyan mindennapi használatot elősegítő dolog, az igazán nagy durranást szerintem majd a külsős alkalmazásoktól várhatjuk. Hogy megéri frissíteni? Természetesen. :)
Mostanában rászoktam arra, hogy leülök a gép elé, elindítom a Live-ot, majd mindenféle loop-ot és sample-t random bedobálva alkotok valami hülyeséget, ami talán egyszer zene is lesz a távoli jövőben. Egy ilyen 15 perces session-t vettem most föl. Aki HD minőségben szeretné élvezni, az menjen át a Vimeo-ra és ott megnézheti teljes felbontásban, vagy akár le is töltheti.
Egy kis játékra invitálnám a Twitterezőket. Oszd meg itt vagy a saját blogodon vagy Twitteren azt az öt kedvenced, akiknek mindig érdekesnek/viccesnek/hasznosnak találod a tweetjeit. A cél, hogy támpontot adjunk a kezdőknek (!!!) és egymásnak, hogy kiket lehet még érdemes követni. Ha lehet csak magyarokat linkeljetek. Kezdem én a sort:
http://twitter.com/neo_21670
http://twitter.com/gklka
http://twitter.com/zsolti
http://twitter.com/bodzasfanta
http://twitter.com/lenardgabor
Definíció: az internet azon része, ahol az egyszerű magyar internetező fél megjelenni, mert angol.
Vajon miért van az, hogy amikor egy magyar meglát egy angol honlapot, akkor egyszerűen elfehéredik, gyorsan keresi a piros X-et a jobb felső sarokban? Miért van az, hogy mindenféle kampány kell ahhoz, hogy a világon oly népszerű szolgáltatást használni kezdjenek itthon? Tudom, más kell a magyarnak. Neki az iWiW és az MSN a bástya, amin keresztül, ha picit is kitekint, akkor egy izgőmozgó nagy pusztát lát, amibe egyszerűen fél belemászni.
Ha elfelejtjük az internetfüggőség, “nem vagyok geek” vagy a “nincs rá szükségem” féle bullshiteket, akkor egyszerűen azt vesszük észre, hogy a magyar internetező be van tokosodva a kis koszos állóvizébe, ahol naponta eltölt pár órát és ettől ő máris információs szupersztráda varázsló. Miért kell még 2009-ben valakinek azt magyarázni, hogy mi az az email, chat, Google (gúgöl (!!!), nem gágül vagy gógle, érted?) PDF? Miért kell arról beszélni, hogy ez már a mindennapok része, miközben az olyan nagyon sokat emlegetett 20 év alatti internetező korosztály 90%-ka teljesen hülye az internethez?
Alapvetően mindenki tud angolul, de egyébként senki. A magyar különleges szokása, hogy, amint meglát egy rosszul leírt angol kifejezést, máris nyelvtudását fitogtatja, miközben egy egyszerű külföldi hírportálon már összeszarja magát, mert bonyolult. Hülye az internethez, de én ott vagyok neki, hogy segítsek.
Mi lenne, ha egyszer kibújnál a kis bástyád mögül és elkezdenéd használni ezt a vackot? Információ töménytelen mennyiségben, ami csak arra vár, hogy beleásd magad, kipróbáld. Nem kell félni. Ja, hogy nincs meg az alapvető tudás hozzá… Akkor sajnálom, ha hülye vagy…
Akinek nem inge, nem veszi magára.
Kétféle Twitter felhasználó van. Az egyik random posztolja ki a gondolatait, anélkül, hogy mindenféle előzetes ellenőrzésen menne át az adott 140-es. A másik meggondolja mit ír, sokszor láthatunk napi 1-2 tweetet ontó felhasználókat. Teljesen mindegy melyik táborhoz tartozunk, egy dolog közös. Mindkét fajta aktív Twitter felhasználó, mögöttük a közösség és ők bizony gondolatmegosztók.
Sokan félreértik a Twittert, nem csak arról szól az egész, hogy mit csinálsz, van az éremnek egy másik oldala is. Amikor csak úgy szeretnél valamit megosztani a közösséggel, legyen az egy gondolat, egy vicces beszólás vagy bármi más. Én személy szerint jobban szeretem azokat követni, akik nem ész nélkül posztolnak ki mindent, hanem valami eredetiséget is tudnak a tweetjeik mögé csempészni.
Amikor elkezdtem használni a Twittert, én is az első kategóriába tartoztam, posztoltam ki mindent, ami éppen történt velem. A rossz oldala az volt az egésznek, hogy elfelejtettem, hogy a Twitter nem chat, annak ellenére, hogy sokan úgy használják. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kommunikálok az engem követőkkel, inkább azt, hogy lehetőleg csak akkor próbálok válaszolni, ha van is értelme, nem csak azért, mert kényszer.
Mégis mit jelent az, hogy odafigyelsz arra, amit tweetelsz?
Legjobban talán a Birdhouse fejlesztői fogalmazták meg ezt az egészet, a program bemutatóvideójában. Mindannyian osztunk meg ezt-azt, de akad a közösségben egy nagyon apró réteg, akik szeretik továbbvinni ezt és eltárolni mindent, ami eszükbe jut. Teljesen mindegy mi az, de ha nincs egy központi hely annak a sok dolognak, amit az ember kitalál, akkor csak fogjuk a fejünket és csendesen sírunk belül az elveszett ötlet miatt.
A pár hete megjelent Birdhouse nevű iPhone app pont erre a problémára ad egy egyszerű megoldást. Vicces volt nézni, ahogy sokan csak szkeptikusan kezelték az egészet, mások, köztük én is az egyik legjobb iPhone-os programnak tekintették és tekintik még mindig. Egész egyszerű a recept. A Birdhouse egy életérzést ad a Twitter és úgy egyáltalán a használója mögé. Vannak, akik egyszerűen nem szeretik még a gondolatát sem annak, hogy valami ötletük elvész az univerzum mélyén, kell egy hely, ahova leírhatják azt a sok dolog, ami éppen az eszünkbe jut.
A Birdhouse egy olyan hely, ahol nincsenek szabályok, csak én és a gondolataim. Egyszerűen függővé válik az ember, ha ráérez. Leírok mindent azonnal. Ebből nagyon sok ötlet, gondolat születik vagy csak egy gyors merengés az élet hülyeségein, amiket aztán egy gombnyomással megoszthatok a Twitteren. Ez az, amiről az egész szól…
Wyctim-et szintén követheted/olvashatod a Twitteren:
http://twitter.com/wyctim
Régóta álmom, hogy minden zeném elérhető legyen bárhonnan. A kezdő lépéseket már megtettem pár hete/hónapja, az egész iTunes library-m tartalma fent lakik az Amazon S3 szerverein egész olcsón (az S3-ról Szántó Gábornál olvashatunk bővebben). 11 GB-nyi dalról beszélünk, aminek a tárolása havi lebontásban kb. 500 Ft. Ennyit azt hiszem megér a zenéim biztonsága.
Nemrég továbbgondoltam ezt az egész felhőben lakó zenetárat. Mi lenne, ha lenne egy library-m, amiből könnyedén elérhetem az ott lévő dalokat, sőt, akár egy pendrive-ra ráhúzva ezt a library-t, bármilyen iTunes-zal és internetkapcsolattal rendelkező gépen hallgathassam azokat. Nos, a küldetés sikeres volt, viszont az oda vezető út elég rögös. Az alábbi posztban leírom, hogy hogyan sikerült ezt megcsinálnom.
Amire szükségünk van: egy iTunes library, egy FTP szerver vagy Amazon S3 fiók, egy Transmit és egy texteditor (mondjuk a TextMate).
A kiválasztott zenék feltöltése
Elég hosszadalmas folyamat a zenetárunk nagyságától függően. Aki nem akar több GB adatot feltölteni, az akár egy Best Of playlistet is létrehozhat. Mielőtt hozzákezdünk a folyamathoz, fontos megjegyezni, hogy gyűjtsük ki egy mappába a zenefájlokat. Ez a mappa semmilyen almappát ne tartalmazzon, kizárólag a zenéinket egy nagy csomagba ömlesztve. Vegyük elő a Transmitet, vagy bármilyen más FTP/Amazon S3 klienst és tegyük fel ezt a mappát a szerverre. Ami fontos, miután készen vagyunk a feltöltéssel, az olvasási jogokat állítsuk publikusra. S3 és Transmit esetében ez úgy történik, hogy kijelöljük a szerveren lévő összes fájlt, valamelyikre jobb klikkelünk, majd kiválasztjuk a Get Info parancsot. A Transmit a fájlok mennyiségétől függően kis idő múlva meg fog jeleníteni egy panelt. Itt válasszuk ki az alsó Permissions részen a Read mellett lévő lenyílóból a World-öt, majd kattintsunk az Apply gombra. Várjuk meg míg a Transmit átállítja a fájlok jogosultságát.
Importálás
A Transmit-ben újra jelöljük ki az összes zenénket, jobb klikkeljünk valamelyik dalon, majd válasszuk ki a Copy URL vagy Copy Path parancsot. Ezzel a Transmit több publikus URL-t másol a clipboard-ra. Lényegében ha ezek közül valamelyiket beillesztjük egy böngészőbe, akkor az le fogja tölteni az adott fájlt az S3-ról. Egy ilyen URL hasonlóan néz ki Európai S3 bucketek esetén:
http://bucket-neve.s3.amazonaws.com/Music/zene-file.mp3
Ha valamiért nem jó a publikus URL, akkor győződjünk meg róla, hogy az S3-ra elmentett Transmit bookmark tulajdonságai között jól van-e beállítva a Root URL szekció.
Miután a clipboardunkon vannak a hibátlan linkek, nyissunk meg egy szövegszerkesztőt, a mi esetünkben a TextMate, majd illesszük be a frissen kimásolt URL-eket. A fájl első sorába írjuk be az alábbi szöveget idézőjelek nélkül “#EXTM3U”. Mentsük el a fájlt mondjuk iTunes.txt néven, majd keressük meg és nevezzük át a iTunes.m3u-ra. Ha ezzel megvagyunk, akkor indítsuk el az iTunes-t az Alt billentyű lenyomása mellett. Ilyenkor az iTunes megkérdezi, hogy új library-t akarunk-e létrehozni, vagy egy meglévőt szeretnénk használni. Kattintsunk a Create Library gombra, majd adjunk a friss zenetárunk valami nevet (alapesetben a Music mappában hoz létre neki egy új mappát). Ha készen vagyunk, akkor egy teljesen üres iTunes fogad bennünket, ahova be fogjuk importálni a frissen létrehozott m3u fájlunk segítségével a szerveren lévő zenéket.
Egyszerűen kattintsunk kétszer a korábban elmentett m3u fájlra és máris láthatjuk, hogy az iTunes-ban megjelentek a zenéink, mint rádió streamek. Sajnos apró hiba, hogy amíg nem hallgatunk bele egy zenébe, addig nem fogjuk látni a korábban beírt tageket, viszont ha elindítunk egy dalt, az iTunes szépen megjeleníti az előadó, album, cím és egyéb adatokat. Hosszadalmas folyamat lehet nagy zenetár esetében, de kattintsuk át sorban az összes zenénket.
A hordozhatóvá vált library
Ha szeretnénk több gépen is használni a frissen létrehozott zenetárukat, akkor egyszerűen helyezzük át a “/Users/nevünk/Music/iTunes Library neve” mappát egy pendrive-ra. Ha használni szeretnénk, akkor indítsuk el az iTunes-t az előbb leírt Alt gombos módszerrel (Windows-on ugyanezt a Shift lenyomásával érjük el) és a Choose Library gombbal nyissuk meg a pendrive-on lévő mappát.
Ezzel a nem túl egyszerű módszerrel elértük azt, hogy bármilyen internetkapcsolattal rendelkező gépen lévő iTunes-on keresztül tudjuk hallgatni a szerveren lakó zenéinket.
Ha bármilyen kérdésed van, akkor nyugodtan írj a hozzászólásokban.
