Immáron pár éve, hogy rágyújtottam az első szál cigimre, igazán nem is emlékszem, hogy miért. Egy barátom kínált meg, én pedig egy “miért ne” mozdulattal kivettem a dobozból az első szálat. Pár slukk után egyből eldobtam, majd az elkövetkező 8 hónapban nem gyújtottam rá.

Középiskolába jártam, mikor igazán rászoktam a dohányzásra, először napi 2-3 szál, majd végül 10-12. Mai napig nem tudom megmondani mi benne az igazán jó, csak a tapasztalatok alapján tudok valami okosat nyilatkozni. Anno suliban mindig egy megszokott társaság gyűlt össze szinte minden szünetben, ahol kb. 10-en cigiztünk. Ez a klikk sokszor változott, de a fő tagok mindig megvoltak. Végül sok taggal ebből a bandából kötöttem jó barátságot, amiből ma már sok nincs meg, de ha összefutok velük valahol, akkor mindig egy jó beszélgetés a vége.

Ma inkább egyszemélyes dohányos vagyok, legtöbbször itthon gyújtok rá amolyan hülyeséglevezetés vagy frissülésképpen. Ezek a 10 percek azok, amikor átgondolom a dolgaimat, és ilyenkor jön a legtöbb jó (?) ötletem is.

Viszont sokszor ülünk össze a barátokkal is egy közös füstölésre itt nálam vagy valaki másnál. Legtöbbször egy gyors “lejössz egy cigire?” kérdésre szoktunk találkozni 3-4-en, majd sokszor az a vége az egésznek, hogy hosszú beszélgetések alakulnak ki. Ilyenkor tervezzük meg a hétvégi kiruccanásokat, bulikat, szinte mindent, közben elfogy 2-3 szál cigi is. Szinte minden ismerősöm/barátom dohányzik, így valahogy kívülállónak érezném magam, ha én nem tenném, bár tudom, hogy ez hülyeség.

Igazán a mai napig nem tudom megmondani miért csinálom. Sokan mondták már, hogy szokjak le, mert pár év és nem fogok bírni még futni sem. Igazuk van. Már most érzem, hogy nem az igazi a tüdőm, 10 perces aktív mozgás után már levegő után kapkodok, mintha valami 40 éves ember lennék és ez nem igazán jó.

Egyszer próbáltam letenni, de nem sikerült. A probléma csak annyi volt, hogy nem igazán akartam, egyszerűen hiányzott valami, nem is a nikotin és a többi szar, hanem az érzés, amikor előveszek egy szálat, majd kényelmesen hátradőlve lassan elszívom. Ez valahogy kell, talán nem is igazán a dohányzásra vagyok rászokva, hanem erre. Abba fogom-e hagyni egyszer? Igen, de jelenleg nem igazán gondolkozom rajta és sajnos tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok, de félnék, hogy többet nem fogom megtapasztalni azt a hangulatot, amit a dohányzás ad. Sok más jó dolog van még az életben, de nekem ez egyfajta kikapcsolódás, amit jelenleg igénylek.

Majd egyszer végleg leteszem, ha úgy érzem eljött az ideje.

Pár hete jelentette be Steve Jobs a WWDC 2008-as keynote-on, hogy máris dolgoznak a következő generációs Mac OS X-en a Snow Leopard 10.6-os verzióján. A fejlesztőknek szánt Developer Preview verziót én is feltelepítettem magamnak egy külső USB-s vinyóra, majd szemügyre vettem egy kicsit a rendszert.

Az Apple úgy reklámozza a Snow Leopard-ot, hogy lényeges látható funkció nem lesz benne, helyette a core-ra helyezik a hangsúlyt, ez lesz az első csak Intel processzorokat támogató verzió. Érdemes megnézni a Snow Leopard előzetes oldalát az Apple honlapján. Olyan újításokat ígérnek, mint a teljes Microsoft Exchange támogatás, a Grand Central technológia, amivel a több magos processzorok által nyújtott plusz erőt próbálja a rendszer minél jobban kihasználni a mindennapi alkalmazásokhoz vagy a gépben lévő memória mennyiségének támogatása egészen 16 TB-ig.

Ez természetesen mind szép és jó, de mégis megéri-e egy teljesen új rendszert vásárolni a Leopard helyett? Azt hiszem ez még korai kérdés, de én mégis már pár napos használatnak vetettem alá a Snow Leopard-ot. Egyetlen egy külső alkalmazást telepítettem, a QuickSilver-t, ami nélkül nem vagyok hajlandó OS X-et használni. Nézzük a tapasztalatokat.

A Snow Leopard telepítése kb. 11-12 perc belső vinyóról külső USB-re Gergely útmutatása alapján. Miután kész a telepítés, annyi a dolgunk, hogy újraindítsuk a gépet, majd létrehozzuk a fiókunkat, ahogy azt az előző verzióknál már megszokhattuk. Érdekesség, hogy a bejelentkező képernyőn egy sima kék hátteret kapunk a Leopard Aurora háttere helyett.

A login után első dolgom volt, hogy végig próbálgattam az alap alkalmazásokat. A sebesség talán a legszembetűnőbb változás. A Snow Leopard sokkal, de tényleg sokkal gördülékenyebb, mint egy szűz 10.5.3. Az alkalmazások kb. feleannyi idő alatt indulnak el, sok futó program esetén sincs gondja a rendszernek, tejesen eltűnt az előző Mac OS X-ből megszokott nyalókázás, mikor megáll a rendszer pár másodpercre és nem válaszol. A stabilitás is teljesen megfelelő, egy alkalmazás sem fagyott ki a két nap alatt, ami azt hiszem egy fejlesztői verziótól nagyon jó eredmény.

Az Apple szerint látható újdonság nem lesz a rendszerben, ám mégis találhatunk pár apró, de kellemes fejlesztést a 10.5.3-hoz képest. Nézzük ezeket sorban:

Safari 4: nemrég írtam a hamarosan megjelenő négyes verzióról, ez a Safari található a Snow Leopard jelenlegi bétájában is. A különbség csupán annyi, hogy sokkal stabilabb a “hóleós” verzió, nincs felesleges üresjárat, amit már megszoktunk például flash-es weblapok böngészése közben. Az oldalak sebessége is nagyon jó, egy olyan egyszerű oldal, mint a Wikipedia vagy a Google azonnal megjelenik. A kicsit bonyolultabb JavaScript-es honlapok, mint például a Gmail, általában 4-5 másodperc alatt tettre készek.

Address Book Exchange Preview: két Address Book-ot találhatunk a Snow Leopard-ban, az egyik a megszokott régi verzió, a másik egy előzetes Microsoft Exchange támogatással. Sajnos kipróbálni nem tudtam, mivel nem tudok a közelemben működő Exchange szerverről.

Egyéb apróságok

• A Leopard egyik apró új funkciója volt, hogy egy filmet CoverFlow módban is lejátszhattunk a Finder-ben. A Snow Leopard-ban már sima ikonnézetben is működik ez a lehetőség 128-as ikonméretben.
• A “View Options” panelen végre ki tudjuk választani, hogy milyen nézetben nyíljon meg az adott mappa.
• A System Preferences-ben megújult a háttér és képernyőkímélő fül. A bal oldalon lévő forrás listát át tudjuk méretezni és az aktuális hátteret is kijelöli a rendszer.

Összesen ennyi az általam észrevett új funkciók száma. Ez inkább egy sima Leopard frissítésnek felelne meg, viszont ami a felület alatt lévő változásokat illeti, szerintem sokkal többre kell majd számítani, mint eddig. Ahogy már írtam, a sebesség tényleg lenyűgöző már a fejlesztői verzióban, azt hiszem már csak ezért megéri majd váltani az új rendszerre. Kíváncsi leszek az elkövetkező béta verziók milyen újdonságokat fognak rejteni.

A gyors teszt végére pedig álljon itt egy link a Flickr-en lévő Snow Leopard-ról készített screenshotjaimról.

Snow Leopard galéria

Az Adium 1.3 Béta 4 végre megjeleníti az MSN státuszüzeneteket.

Emberek vagyunk, változunk ahogy az idő telik, de mégis vannak olyan szokások amikről semmi pénzért nem mondanánk le. Azt hiszem mindenkinek van egy ilyen kis “titkos” listája, itt az enyém.

• Zenélés: gyerekkori álmom volt, hogy híres DJ leszek és több ezer ember fog táncolni a zenémre. Haha, nem biztos, hogy ez bejött, de a zene azóta is lételemem, értem ezalatt a zeneszerzést, zenehallgatást, dídzséskedést, mindent. Egyszerűen ez vagyok én, kaptam már érte hideget-meleget, de nem érdekel, amíg világ a világ hangjegybuherátor leszek. (érdekesség: a hangjegybuherátor szót nem húzza alá a helyesírás ellenőrző :))
• Görkori: jó pár éve űzöm ezt az extrém sportot és sok mindenre megtanított. Másoknak lehet hülyegyereknek tűnik az, aki korlátokra ugrál egy gurulós cipőben, de ez nem csak erről szól. Az érzés, amikor beadsz egy új trükköt, egy jó hosszú streetelés után kint ülni a haverokkal és pihenni, ezt csak az érti, aki műveli ezt a sportot. Szabadság és kész.
• Blogolás: rengeteg érdekes embert ismertem meg egy kupac PHP kódon keresztül, talán a blogolás lényege még mindig az egoizmus, a hely ahova kiadjuk a fáradt gőzt vagy csak leírjuk a véleményünket. Nem sorolom tovább, már leírtam párszor a véleményem, hogy miért.
• Sörözések a haverokkal: nincs is annál jobb, mikor beülünk egy sörre és csak dumálunk.

Ez volnék tehát én.

Bloggertársak/olvasók, bejegyzésekre és hozzászólásokra fel, lássuk te listádat is.

Eltelt egy kis idő, mióta kitört a Plurkláz, én is megemlékeztem róla egy bejegyzésben. Érdekes, hogy azóta a Twitter-en lévő barátaimnak kb. fele vándorolt át részben vagy véglegesen a konkurenciához. Tettem én is egy próbát, gondoltam otthagyom a Twittert, unom a leállásokat, a lassulást, naponta olvasgatni egy Tumblr blogot, amin éppen azt írják mi volt aznap szar. Sajnos a Twitter nem éppen nevezhető az egyik legstabilabb szolgáltatásnak, de Plurk egyszerűen nem nekem van kitalálva. Az okok egyszerűek.

• Túl komplikált: mindig is a minimalista dolgokért voltam oda, a Twitter felülete ezt tökéletesen kielégíti, egyedül egy olvasatlan tweet számlálónak örülnék, amit ezzel a zsírmajommal meg is tudunk oldani, kár, hogy csak Firefox alatt. A tökéletes megoldás ez lenne, a Plurk egyszerűen rossz filozófiát követ, folyton jelez, ha történt valami új dolog és ez egyszerűen idegesít. Sokkal jobb lenne egy Socialthing-hez hasonló koncepcióban mutatni az új frissítéseket. Nemrég sikerült egy mute gombot felhegeszteni a bejegyzésekhez, amit bekapcsolva, többé nem figyelmeztet a rendszer az adott plurk-höz írt változásokról, de ez szerintem a tipikus kotonban szex megoldás. Nem fogom minden egyes bejegyzésen végignyomogatni ezt a gombot, legyen inkább alapból bekapcsolva, majd én megmondom mikor és melyik plurk-nél akarok figyelmeztetést.
• Hozzászólás horror: a fenti problémát főleg az a lehetőség okozza, hogy minden bejegyzéshez lehet hozzászólást fűzni. Igaz már nem olyan súlyos a helyzet, mint az induláskor, de akkor is beteg ötlet szerintem. A Plurk-re egyébként is sok grafomániás ember jár, akik viszont szeretnek ott csetelgetni.
• Karma rendszer: másokat lázba hoz, engem pedig hidegen hagy. Elhiszem, hogy kell valami okosság, ami visszahozza vagy inspirálja a felhasználót, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás. Ezzel csak azt érik el, hogy sok a “felesleges” bejegyzés születik csak azért, hogy nőjön az adott felhasználó karmapontja.
• Idióta emoticonok: anno a legjobban azért gyűlöltem meg a Windows Live Messenger-t, mert engedélyezte az animált hangulatjeleket. Ez Plurk-ön is megvan, lehet, hogy van akinek bejön a táncoló banán, de a 20. századvégi dizájnú animgifek ideje szerintem lejárt. Néha olyan érzésem van, mintha egy 15 évesek közötti MSN beszélgetésben lennék. Nem azt mondom, hogy ne legyenek emoticonok, de valami szolidabb szett implementálása sokat segítene a dolgon.
• Vízszintes elrendezés: maga az elképzelés nem lenne rossz, de nekem nem igazán jön be a megvalósítás, túl sok rajta a kihasználatlan terület és sokat kell görgetni. A másik ami a sírba tudna vinni, hogyha az egérmutató a lifestream felett áll, akkor a görgővel is vízszintesen kezdi pörgetni az oldalt, holott én csak az aljára akarom tekerni a lapot. Nem igazán júzerbarát megoldás.

A sokak által plusznak tartott dolgokat negatívan írom le, tudom, de ezek egyszerűen idegesítenek a Plurk-ben. A mobilos felület nem lenne rossz, de nem fogok oldalt töltögetni minden egyes új hozzászólás miatt, tehát ez sem megoldás. Mégis miért használom akkor a szolgáltatást? Egyszerűen azért, mert sok Twitter-ről átvándorolt ismerősöm van ott és érdekel, hogy mi van velük.

Jóccakát!

Amióta ember az ember, azóta a vérünkben van a zene. Az őskortól egészen a mai napig az egyik legalapvetőbb lételemünk. Hangulatfokozó és jellemformáló, legyen az bármilyen műfaj.

Azt hiszem nincs olyan a földön, akinek nincs valamilyen kisebb/nagyobb zenegyűjteménye. Az egyik legkényesebb dolog szerintem, én legalábbis karbantartom a zenéimet, a havi ganézás és címkézgetés már valahogy állandó szokássá vált nálam - a DVD-re/vinyóra/felhőbe backup is fontos.

Nálam hetente bővül a gyűjtemény kb. 5-10 zenével. A használt formátumok kizárólag MP3 és AAC, de inkább az utóbbi. Egy fontos minimum van még, csakis 256 kbps fölötti zenék kerülnek be az iTunes-ba, de lehetőleg 320 kbps alá nem megyek, csak ha tényleg nagyon jó az adott track/album. Ha ezeknek a szempontoknak megfelel a zene, akkor beimportálás után azonnal kitöltöm az alap adatokat, nem halasztgatom a dolgot, akkor inkább csücsülnek még egy hetet a zenék a Process mappában. Ami fontos információ egy zenéről számomra:

• Előadó: lehetőleg a pontos név, a nagybetűs feat-ek és vs-ok kitakarítva.
• Számcím: mivel szinte csak remixeim vannak, ezért át szoktam írni a zárójelben szereplő verziókat egyszerű “számcím - verzió” formában, nem tudom miért, nálam ez a szokás.
• Album Artist: azaz ki az adott album előadója, ez mixeknél fontos, ide általában az adott DJ neve kerül, egyébként az eredeti előadó.
• Album címe: nagylemezeknél a teljes cím, egyébként a zenét tartalmazó EP címe, kevés teljes albumom van, inkább kislemez párti vagyok.
• Kiadás éve: az egyik legfontosabb dolog, mivel sokszor keresek zenéket évszám szerint, ennek mindig pontosan utána nézek.
• Műfaj: nálam szintén fontos szempont, nem szeretem a szarul kategorizált zenéket, ezért a műfajt mindig behatárolom. (tudom, nem skatulyázunk be egy zenét egy műfajjal, de én be szoktam…)

Ezek azok az alapdolgok amiknek muszáj a tagek között szerepelniük. A folyamat következő része, hogy a szám “Comments” részébe címkézem a zenét hónap szerint, tehát ha ebben a hónapban szereztem a zenét, akkor a 200806 címkét kapja meg. A végére marad a borító beszerzése iTunes Store-ból (igen van account-om, szóval automatikus a dolog), vagy ha ott nem található a zene, akkor egyéb helyekről, például Discogs. Osztályozni előre nem szoktam, csak később zenehallgatás közben.

Havonta át szoktam futni a teljes iTunes library-t, végigfülelgetem a zenéket, amit már nem hallgatok, azt egyszerűen archiválom valahova, legtöbbször DVD. Ilyenkor kegyetlen szoktam lenni, csak az igazán jó zenék maradnak tovább itt. Sokan azt szeretik, ha több tíz GB zene ül a gépen, nálam a méret általában 7 GB körül van pontosan azért, mert mindig kiganézom a felesleget. Előnye, hogy mindig az aktuális kedvenceim vannak a gyűjteményben, így nem kell azzal foglalkoznom, hogy mit hallgassak, egyszerűen elindítok valamit és kész.

Tapasztalatok: azt tudom mondani, hogy mindenkinek érdemes legalább azt az egyet megfogadni, hogy végigszalad a több GB-os gyűjteményén és kitörli, azt amit már nem hallgat. Sokkal jobb érzés lesz utána.

Egy 45 perces mix így a hét közepére, tracklistát most lusta vagyok írni.

Letöltés: Podcast 039 - Happyness

Feliratkozás a podcast-re iTunes-al
Feliratkozás a podcast-re egyéb alkalmazással

Már tölthető az Apple Developer oldaláról az új Safari 4 fejlesztőknek szánt előzetes verziója Mac OS X Leopard-ra és Windows-ra. Természetesen azonnal leszedtem, leteszteltem, nézzük sorban a tapasztalatokat.

Az új Safari legjobban szembetűnő új funkciója, hogy minden weboldalból csinálhatunk saját alkalmazást, ahogy azt eddig a Fluid-dal is megtehettük. Funkcionalitásban nem közelíti meg a Todd által fejlesztett programot, viszont jó dolognak tartom az ötlet implementálását. Ezentúl bármilyen weboldalt a File menü “Save as Web Application” parancsával lementhetünk külön alkalmazástként. Az oldalak egy nagyon buta böngészőben jelennek meg, állítani semmit nem tudunk, még a weboldal töltését jelző indicator is hiányzik. Az alkalmazások ikonja a weblapról készített screenshot és egy pici Safari ikonból tevődik össze. Kicsit nehéz lesz így váltogatni közöttük, mivel nagyon hasonlóak.

Lehetőségünk van mostantól bővebben testre szabni a kezdőoldalunkat. A régi beállításokon kívül most már a Bookmark menedzsert is megjeleníthetjük vagy akár egy egész mappát kijelölhetünk a kedvencek között, így egyszerre több fület megnyitva induláskor vagy új ablak létrehozásakor.

Az Apple szokása, hogy a Safari mindig gyorsabb valamiben az előző verziónál. Most a JavaScript motort szerelték meg a WebKit fejlesztők, így az Apple szerint akár 53%-kal gyorsabb az új Safari olyan komplex webalkalmazások futtatása közben, mint a Gmail, Google Reader stb. A tényleges tapasztalatom, hogy valóban lényeges gyorsulás történt, a Gmail például majdnem kétszer olyan gyorsan töltődik be, mint eddig és érezhető a dinamikusabb AJAX kezelés is.

Végre javítva lett egy buta hiba az előző Safari verzióból, mégpedig a History menüben lévő “Restore All Windows From Last Session”, amivel a korábban bezárt ablakban lévő oldalakat tölthetjük be újra. Eddig előfordult, hogy pár lap helyén egyszerűen üres fül jelent meg, a Safari 4-el végre tökéletesen működik ez a funkció is.

Lényeges új funkciókat a webes alkalmazások mentésén kívül nem találtam, inkább a sebességre gyúrtak rá a fejlesztők, a 4.0 helyett én inkább a 3.5-ös verziószám alatt adnám ki, de tény, hogy kellemes frissítés lesz. A fejlesztői verzió mindenki által letölthető egy gyors regisztrálás után.

Update: nem közvetlenül a bejegyzéshez tartozik, de leírom, hogy hogyan lehet működésre bírni az új Safari alatt a nem működő SIMBL kiegészítőket. Én a SafariTabs nevű add-on-nal próbálkoztam sikeresen.

A pillanatokban zajlott le a WWDC 2008, ahol bemutatták új 3G-s iPhone-t. Még az idén 70 országban lesz kapható a telefon maximalizált 200 dolláért (8GB-os modell), köztük Magyarország is. Instant get! Amint többet fogok megtudni, frissülni fog ez a poszt.

Update: érdemes megnézni ezt az oldalt, itthon a T-Mobile fogja forgalmazni:

http://www.apple.com/iphone/countries/hu/

Update2: úgy néz, ki hogy nem lehet majd beszerezni az új 3G-s iPhone-t az USA-ból, mint eddig ugyanis mostantól helyszínen kell majd aktiválni a telefont.

Amióta szinte minden fontosabb webkettes cucchoz készül iPhone-os felület, azóta mindig letudom az asztali klienst, úgy hogy csinálok egy SSB-t az adott oldalnak Fluid-dal. Viszont ez ahány oldal annyi alkalmazás, sokkal jobb lenne, ha egy programból elérnénk mindet, például a menüsorunkból egy kattintással. Nos, itt egy videó erről, nézzük hogyan:

Update: közben kikerült ez a videó Fluid Blog-ra is. Check out!