A premier utáni egy nappal sikerült beballagnom egy közeli debreceni T-Mobile üzletbe és megvásárolni a telefont. A kiszolgálás korrekt, igaz a készülékre várni kell majdnem fél órát. Először egy hitelképességi teszten kell átesni, majd kiválasztani az előfizetést, végül aktiválják nekünk a készüléket és frissítik a szoftvert a legújabb verzióra. A telefont (8GB-os modul) az ikon 400-as díjcsomaggal vettem meg 27900 Ft-ért, így havonta 9900 Ft-ot kell fizetnem az előfizetésért. Ez tartalmaz 400 perc belföldi hívást, 200 SMS-t hálózaton belül és 2GB adatforgalmat. Teljesen korrektnek tűnik, mondhatom azt, hogy kellemesen csalódtam a T-Mobile-ban.

Miután hazahoztam a készüléket, természetesen első dolgom volt, hogy szinkronizáljam az iTunes-zal. Ez egy végtelenül egyszerű dolog, a hozzáadott kábelt bedugjuk a telefonba, majd a másik végét a gép egyik USB portjába, elindul az iTunes és pár perc alatt szinkronizálja az iPhone-nal a kiválasztott kontentet. A következő dolgom természetes a telefon teljes kipróbálása volt. Lássuk hát 3 nap távlatából milyen ez a készülék.

Hardver, dizájn

Az iPhone 3G egy fekete MacBook-okhoz hasonló műanyag hátlapot kapott, aminek nagy hátránya, hogy nagyon hamar koszolódik, az ujjlenyomatok szinte azonnal látszanak. Ugyanígy a kijelző is tisztítást igényel naponta legalább egyszer. Maga a készülék egyébként pont illeszkedik a tenyerembe, kellemes fogni, nem is túl kicsi, nem is túl nagy. A kijelző mellett található fémkeret egybeolvad a telefon szélével, viszont a bal oldalon mintha egy kis illesztési hiba lenne. Ezt esti használat közben lehet észrevenni, ugyanis kiszűrődik a háttérvilágítás a kijelző és a fémkeret bal oldala között. A szélek le vannak szépen kerekítve, így ergonómiailag mondhatom azt, hogy megfelelő. A fő vezérlőgombok a készülék oldalán és tetején helyezkednek el. A tetején találjuk az alvás, a bal oldalon a néma/hangos és hangerőszabályzó gombokat. A hangerőszabályzó gombok nem igazán illeszkednek megfelelően, jobb lett volna ezt a készülék tetejére elhelyezni. Akik egy kézzel használják az iPhone-t, azoknak azt hiszem kényelmetlen a hangerő állítása. Az elalvás/ébresztés gombot csak altatásra használom, sokkal kényelmesebb helyette a Home gombbal felébreszteni a készüléket.

Szoftver

A telefont a legfrissebb 2.0.2 iPhone OS-sel vettem meg, amit jelenleg olyan érzés használni, mint anno a Leopard első 10.5.0-ás verzióját. Működik, de itt-ott vannak még bugok. A leginstabilabb alkalmazás jelenleg a Safari, ami vízszintes módban szeret sokszor egyszerűen kilépni. Hasonlóan érdekesen működik a Contacts is, mind az alkalmazás, mind a Phone-ban található menü lassú megnyitás után, kell neki 4-5 másodperc, hogy magához térjen, ilyenkor se görgetni, se keresni nem lehet a kontaktok között. A külsős alkalmazások között is akad egy-két hasonlóan működő, például a Last.fm, ami zenelejátszás közben gyakran megáll. Ilyenkor a Home gombot hosszan nyomva tudjuk “kényszerítve kilépni”.

Egyébként a mellékelt programok többsége teljesen megfelelő, a felületen látszik az Apple pontosság, nincs telepakolt menürendszer, minden alkalmazás kezelése egyszerű és logikus. A mellékelt alkalmazások között az egyik leghasznosabb talán a Maps, ami a beépített GPS-nek köszönhetően, meg tudja mondani merre járunk éppen. A tapasztalataim alapján a behatárolás nyílt területen, utcán nagyon gyors, viszont épületekben előfordul, hogy a telefon csupán a környéket képes megmondani, pontos helyet nem mutat. Egyébként a GPS-nek köszönhetően a telefonon folyamatosan változik az állapot, ahogy mozgunk mi is. Ez szintén nagyon szépen működik, gondom még nem volt vele.

A beépített billentyűzettel kapcsolatban jelenleg vegyes érzelmeim vannak. Gyorsabban tudunk gépelni, mint eddig bármilyen készüléken, ez tény, de sokszor sikerül melléütni, hüvelyujjal pedig még nem tudok igazán pontosan gépelni. Igazából azt hiszem kell egy hét, mire megszokja az ember, jelenleg a legpontosabban úgy tudok gépelni, hogy bal kézben fogom a telefont, a jobb mutatóujjammal pedig egyenként nyomogatom a gombokat. Ami igazán idegesítő, az a beépített Dictionary, ami jelenleg angol nyelven üzemel nálam, így természetesen, mivel magyar nyelven nincs, nem igazán hasznos. Amit hiányolok, hogy nem található a beállítások között olyan opció, amivel ki lehetne kapcsolni. Szerencsére tanulékony, így ahogy telik az idő, egyre kevesebbet zavar minket.

Az iPhone-ban jelenleg nem található se magyar nyelv, se magyar billentyűzet (az ékezetes karakterek természetesen elérhetők), se magyar területi beállítás. Ez eléggé zavar, ugyanis a telefonszámok, dátumok és szinte minden amerikai formátumban van. Nagyon remélem, hogy egy közelgő frissítésbe belekerül a magyar nyelv is, ha a felületen nem is, de a területi beállítások közé igen, ugyanígy remélem, hogy a fentebb felsorolt bugok javítva lesznek.

Akkumulátor

A telefont 3 napja használom aktívan, eddig háromszor is lett feltöltve, tehát az akkumulátor nagyon aktív használat mellett mondhatjuk, hogy megfelelő. Használtam vegyesen wifivel, 3G-vel és EDGE hálózattal is, lényegében azt hiszem 3G használata mellett fogyaszt a legtöbbet. Igazán nem használom itthon a 3G hálózatot, legtöbbször wifin csatlakozik a telefon, utcán séta vagy vezetés közben pedig úgysem internetezek.

Végszó

Azt hiszem az Apple-nek sikerült egy jó telefont összerakni az iPhone 3G-ben. Természetesen nem tökéletes, sőt vannak benne erősen hiányosságok, de a felület és a logikus kezelés kárpótol mindenkit. A hiányzó funkciókhoz legtöbbször találhatunk alternatívát az AppStore-ban, titokban remélve, hogy az Apple mégis fog egy hasonló funkciót a telefonba beépíteni.

A poszthoz kapcsolódó videót megtekinthető itt:

Nem akarom a blogot apróhirdetésekre használni, de most kivételt teszek. Van nekem egy aranyos Jactec DJT-20 lemezjátszóm, amit szeretnék eladni valakinek, aki többet fogja használni, mint én. Egyetlen hibája, hogy a tű hamarosan cserére szorul. Továbbá csomagolok még mellé 6 db bakelitet is, címek sorban:

Update: Eladva.

Kikerült a T-Mobile oldalára az iPhone és a hozzá tartozó előfizetések ára. Már 990 csokitallérért lehet telefont venni, havi 17000-es előfizetéssel. Azt hiszem egy 8GB-os modell boldog tulajdonosa leszek hamarosan. További információk itt:

http://iphone.t-mobile.hu

Kaptam két kreatív blogger minősítést bodzásfantától és netmantől, kösz srácok. A kreatív blogger egy, amolyan “ő a kedvencem” dolog a bloggerek között, a lényege, hogy leírod az 5 kedvenc bloggered, mellé pedig azt, hogy miért szereted olvasni. Nézzük az én listámat:

Gaba: igazi geek és produktivitás őrült, mellesleg, ha ő ír valamiről, akkor töviről-hegyire körbejárja a témát, ami legtöbbször valami Mac/GTD/programozás/meló dolog.

Bodzásfanta: aki mindenről ír, megmondja, ha szar vagy, akkor is ha nem. Mai napig kedvencem a szakállról szóló posztja.

xSolutions: a “bloggerekről blogoló blogger”. Mindent tud a blogolásról, érdemes olvasni, akkor is, ha kezdő/haladó/profi vagy a naplóírásban.

Kobak: mostanában sokat kirándul, egyébként geek és családblogot vezet, sokszor rövid, de érdekes posztokat ír.

Netman: smiley oldal, nála fordul elő, hogy minden posztban van legalább egy nevető emoticon. Egyébként nagyon kemény Mac, iPhone és trance függő.

Frissen indulva fura volt nekem is ez az egész. Ide fogok írni. Mi lesz, ha mégsem? Kik fognak olvasni? Miért fognak olvasni? Egy csomó kérdés, ami egy kezdő fejében megfordul.

Régen úgy gondoltam, hogy a blog egy sziget, ahova betér az ember, majd leírja a maga kis napi okosságát, kikapcsol, majd továbbáll. Bullshit. A blog ennél több, ha igazán szereted, akkor inkább te vagy az személyesen, mint egy pont az életedben, amit néha megnézel. Mint ahogy te is, a blog is él, vannak rossz napjai és jó napjai, úgy változik, ahogy te is változol, te írod, szóval ez vagy te.

Sokan úgy tekintenek egy naplóra, hogy ez az enyém, azt írok ide, amit akarok. Ez így is van, de ha nem csak úgy írsz, hanem szeretnéd azt is, hogy mások is megtudják mit gondolsz, akkor fontos a külcsín. Itt most nem a dizájnra gondolok, hanem a blog lelkére, arra, ami egy olvasónak átjön abból amit itt talál, az első pillantásra. Megannyi helyen olvashattuk már, hogy hogyan növeld a látogatóid számát, hogyan írj, amikor nincs kedved, hogyan mutasd meg annak a buta Google-nek úgy az oldalt, hogy ő is értse. Rengeteg száraz tény, amit már ezerszer végigolvastunk. Egy valamit azonban mindig elfelejtesz a sok tipp között, a blog olyan mint te, ha unalmas vagy, akkor a blog is az lesz.

Azt mondják, hogy nem a külső, hanem a belső a fontos. Ugyan már, ez baromság, mindenki tudja, hogy senki nem fog odamenni hozzád, ha nem kelted fel valamivel az érdeklődését - ez legtöbbször a külsőd - és még ha meg is teszed, akkor ott is kell tartanod őt. Na vajon melyik a nehezebb? Ugyanilyen egy blog is. Ha eltekintünk az összes leírt tipptől, amit már fentebb is kiemeltem, akkor mi az ami megfog egy teljesen idegen ember naplójának olvasása közben? Persze, hogy a blogger, nem pedig a blog. Ő volt, aki odacsalt téged, nem a Google vagy a szósölnetwörk, akárcsak a való életben. Érdekesnek tűntél az olvasónak, ezért maradt a blogodon, ezért olvas rendszeresen. Ahogy mondani szokták, jókat írsz, tehát te is érdekes ember lehetsz. Az olvasó felállít egy képet magában rólad, ami az esetek 80-90%-ban igaz is (ha nem akkor nagyon jól hazudsz).

Amikor legközelebb belépsz a blogodra, akkor gondolkozz el, hogy lényegében magad látod a tükörben, ha ez tetszik, akkor valószínűleg elégedett vagy magaddal egyébként is. Ha nem, akkor kicsit nézz magadba, majd merj egoista lenni. Mindenki egyén, csak meg kell mutatni a jó oldalát, szerintem ennyi az egésznek a titka.

Vajon mégis mi az, ami az embert a legjobban zavarja, de tabu róla beszélni, mert úgy gondolja, hogy vele nem történhet meg. Vannak tippjeim. Nem akarok célozgatni, így csak elmondom.

Visszaemlékszel, mert pár éve még érdekes volt az egész világ, éltél ahogy kell, hülye voltál a magad módján. Mindenki rólad beszélt, jófejnek tartottak és szerettek veled lógni. A tied volt minden csaj a környéken, ha háremet tartottál, az se zavart senkit, mert ez voltál te. Mindig lehetett rád számítani mindenben, te voltál a minta barát és dumagép is egyben, bármilyen bajból vagy bánatból kidumáltál bárkit, aki csak jelentett is neked valamit.

Soha nem használt ki senki, lényegében a szó jelentését se tudtad, mert veled ilyen nem fordult még elő. Megbíztál mindenkiben, akit csak egy kicsit is ismertél. Majd hirtelen jött valami és megváltozott minden, már nem te voltál a domb királya, elpártoltak mellőled az emberek akikről azt hitted, hogy mindig veled lesznek, beszívott a fekete lyuk és csak néztél ki a fejedből, hogy WTF?

Megutáltál mindent, ha hozzád szólt valaki, csak motyogtál a bajszod alatt, majd egy rövid választ dörmögtél neki, végül unott pofával vártad, hogy kilépjen a privát 90 centidből. Egyedül ültél, aki rád nézett, arról egyből azt gondoltad, hogy rólad pletykál, a gonoszságot láttad a szemében, pedig lehet, hogy csak arra járt a tekintete. Ha láttál egy kisebb közösséget, akkor inkább kerülő úton mentél, nehogy emberek között legyél.

Hibáztattad az egész világot, csak azt nem értetted, hogy miért hülyült meg mindenki, miért fordult ellened ez az egész nagy szar. Csak befele néztél kifele nem, pedig nem a világban volt a hiba, hanem te lettél egy unalmas senki. Akikről régen azt hitted, hogy a barátaid, azok most is azok, csak kirekesztetted őket, pedig régen szinte mindent tudtak rólad. Ha megszólít valaki, akkor csak elküldöd, ő pedig nem érti miért vagy vele goromba. A gonosz tekintetek sokszor csak aggódnak, nem érted miért sajnálnak vagy néznek rád rosszul, pedig csak ki kell bújnod magad mögül és meglátod te is, hogy milyen szánalom gyűlt össze ott.

Később felejtesz, nem javulsz csak felejtesz, majd beköszönt a “szarok rá” korszakod, és csak üres fapofával mész tovább. Nem törődsz semmivel, azt gondolod, hogy úgysem érdekel senkit. Persze kibújni még mindig nem tudsz magadból, pedig annyi lenne a dolgod, hogy kicsit felnézz magadra és kimássz a fekete burkodból. De nem vagy rá képes, mert egy egoista hülye vagy, aki csak azt hiszi, hogy ő a király, más csak egy kis porszem. Végül a saját levedben forrva öregszel meg egyedül, a kezdeti nemértemből közöny lesz, majd szánalom.

Sokáig gondolkoztam, hogy közzé tegyem-e ezt a videót, de miért ne.

Wyctim’s Life 005 - Az idióták from Zsolt Benke on Vimeo.

A videón látható alanyok mindegyike alkohol befolyása alatt állt. A felvétel készítése közben nem sérült meg senki.