A hangsúly természetesen nem a szolgáltatásokon, hanem a felhasználókon van. Érdekes látni a külföldi startupok sikerét, míg Magyarországon bátran kijelenthetjük, hogy az emberek berögződött ideológiák után választanak. Azt hiszem, hogy a magyarokból hiányzik a kipróbálás szelleme. Valahogy olyan mintha az emberek mindig a legszarabb szolgáltatások felé húznák egymást, alacsony az igény és ez baj.

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel ebben a témában, akit nyugodtan nevezhetünk átlagfelhasználónak, iWiW-en lóg amikor teheti, MSN-en chatel, Freemail-en levelezik, szóval gondolom mindenkinek ismerős embertípus. A kérdés onnan merült fel, hogy mesélte, mit szokott iWiW-en csinálni. Az ideje nagy részét azzal tölti el, hogy az ismerősei profiljait nézegeti. Kérdeztem tőle, hogy mégis mit élvez ebben? A válasz ennyi volt: “Hát, azt kell ott csinálni nem?”. Kis meglepődés után levezettem neki a Facebook példáját, hogy az ott fent lévő felhasználók mennyi funkció közül választhatnak, ha akarják, akár megoszthatják közvetlenül a fényképeiket más oldalról, rádiót hallgathatnak és ajánlhatnak egymásnak zenét, szóval igazi közösségként viselkednek. A véleménye csak annyi volt, hogy ő azt úgy se tudná megcsinálni, mivel nem ért hozzá.

Tehát a probléma még mindig innen gyökerezik szerintem, míg kint ma már tekinthetjük mindennapi használati eszköznek a számítógépet, internetet, addig itthon még mindig valami misztikus izének tekintik nagyon sokan. Félnek a felhasználók. Félnek kilépni a már sablonosan begyakorolt szokásokból és mivel “nem értenek hozzá”, ezért nem is keresik az újat, vagy az alternatívát. Ugyanez igaz valamilyen szinten a hazai webes életre is. Az emberek azért használják az adott szolgáltatást, mert mások azt mondták, hogy azt kell. Ha nincs iWiW fiókod, akkor furán néznek rád, ha MSN helyett valami más alternatív IM klienssel chatelsz, akkor már egyből számítógépzseninek tartanak. Egyszerűen beleidegződött az emberekbe az, hogy ők bizony nem akarnak oly sokat tudó webes szolgáltatást használni, mert nekik ez is jó. Félnek kipróbálni az új dolgokat és nem igazán tudnak különbséget tenni a kevés funkció és az egyszerűség között. Amíg ezek a demagógiák fent állnak, szerintem nagy változásokat se várjunk a magyar weben, nem hogy valamilyen komolyabb közösségi tartalomgenerálást.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Atlanti Óceánon is, élt egy startup, amit úgy hívtak Twitter. Friss volt ő, tele tervekkel így hát elindult meghódítani a világot.

Ment mendegélt, egyre több bajtársa lett, míg el nem ért kicsiny hazánkba. Sajnos az itt élő emberek nem voltak vevők a rá, így @tothbenedek nevű vitéz gondolt egyet és mashup-ot csinált. Ő lett a Turulcsirip, a magyar Twitter. A nagy Twitter közben király lett és próbát hirdetett, azé lesz a fele királysága, aki őt a legjobban le fogja nyűgözni. @tothbenedek vitéz se volt rest, segítségül hívta hát a Rókát, mindenki kedvenc böngészőjét, hogy elkápráztassa a nagy Twitter királyt. Összeszedte minden bátorságát és Csiripróka néven Firefox plugin-nal lépett elő.

A nagy Twitter királynak ez nem tetszett, az ötletet jónak gondolta ám, de szeretett volna valami pluszt @tothbenedek ajándékába. Több se @tothbenedeknek, segítségül hívta másik két bajtársát, @LacKac vitézt és @tapir vitézt, hogy lenyűgözzék a fiatal, ám kapzsi királyt.

Csodát akartak, így hát @tapir vitéz CSS-t fogott és csinált userstyle-t a Csiriprókához, mely kifényesítette azt, @LacKac pedig Growl szerű figyelmeztető plugin-t adott a Turulcsiriphez, mellyel végre összeállt a magyar csiripelők teljes eszköztára. A Turulcsiripet használók le voltak nyűgözve eme nemes tettől, ám a nagy próba napja csak ezután következett.

Beszélik, hogy akkor a nagy Twitter elég rossz passzban volt akkor, mivel 404-kel bombázta az őt zavaró felhasználókat. Ám @tothbenedek és vitéz csapata állták a próbát, jó időben és jó helyen, több, mint 1200 magyar felhasználóval lenyűgözték a királyt. Ők lettek a magyar Twitter úttörői a Turulcsirippel és hozzá kapcsolódó finomságokkal. A Twitter király pedig ahogy ígérte, nekik adta a fele királyságát, amit ők igazságosan továbbosztottak három részre. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

(Nem szívtam semmi tudatmódosító szert…)

…hogy pár éve, mikor még nem volt chat, mobil, twitter, közösségi hálózat, akkoriban hogyan tartottad a kapcsolatot a barátaiddal? Emlékszem mekkora kuriózum volt anno, ha valakinek mobiltelefonja volt. Bárhol elérhették, szinte bármikor.

Aztán jött az internetforradalom, betört az életünkbe a chat és az email. Emlékszem milyen izgatott voltam, mikor beköttetem az első internetcsomagomat, Matáv - hát úgy hívták akkoriban - volt, csiripelt a gépben a modem, alig vártam már, hogy kitáruljon előttem az a híres információs szupersztráda, amit akkoriban annyi mindenki dicsért. Felcsatlakoztam és szinte magamnak érzetem a világot, bármit megtudhattam ami érdekel, ismeretlen emberekkel beszélgethettem. Lényegében sose láttad őket élőben, de mégis annyi mindent megtudtál róluk. Sok IRC függő ismerősöm volt, akik minden este ugyanabban a szobában, ugyanazzal a társasággal töltötték az időt, pedig sose találkoztak…

Következő volt ez a webkettőnek nevezett nagy maszlag, amiben szintén te voltál a központ, pontosabban mi voltunk a központ, megoszthattál bármit a barátaiddal. Olcsóbb lett az internet is, mindenkinek hétköznapivá vált. A régi motorosok érezték a változást, az új harcosok nem élték át a forradalmat - mikor először kerestél a Google-ön, mikor először indítottad el az ICQ-t, mikor először írtál valakinek emailt. Ők egy új generáció, nekik ez már természetes. Természetes, hogy van iWiW, Facebook, MSN és sok minden más, ahol akkor és azt csinálhatnak közösen, amit akarnak.

Megváltoztak az ismerkedési szokásaink is, ma már legalább az első 10 kérdésben benne van az, hogy “Van MSN címed?” vagy “Fent vagy iWiW-en?”. Ha nincs, akkor olyan mintha nem is létezne, természetessé vált, hogy ha valakinek nincs egy kis online játszótere, akkor az egyszerűen valahogy nem számít.

Alapvető kommunikációs csatorna lett az email, chat, valamilyen közösségi hálózat, ahol egyszerűen csak tartjuk egymással a kapcsolatot. Ma már nem kell megkérdezned valakitől, hogy milyen zenét szeret, egyszerűen csak ránézel a Last.fm profiljára, nem kell megtudnod, hogy hogy érezte magát a tegnap esti bulin, csak nézd meg a Flickr vagy Picasa albumait, ha nincsenek ott a tegnap esti partyfotók, akkor nem igazán volt nagy buli. Elvesztettük az alapvető kommunikációs formákat, de helyette felgyorsultunk, hamarabb találsz hozzád illő embereket, akikkel sok a közös téma, több emberrel összefutsz online, talán igazán hosszú távú barátokat is találsz itt.

Ez a változás jó-e vagy rossz? Nem tudom, de tény, hogy rövid idő alatt hatalmasat változtatott rajtunk az a híres TV, ami mellett van egy nagy doboz és egy fura kis egérre hasonlító dolog, amivel irányítani lehet. Örülök ennek…

Azt mondtam kimaradok belőle, de csak nem tudok szó nélkül elmenni a téma mellett. Pár napja dobott a ComputerWorld egy cikket, amiben öt pontban foglalta össze, hogy miért jobb a Vista a Mac OS X-nél. Ahogy várható volt, a cikket hatalmas flame követte, átvette a Beszéljükmac és az AppleBlog is.

Nem akarok hozzáfűzni a vitához semmit, inkább szeretnék leírni egy sztorit, talán egy kapcsolat is lesz a két dolog között. Akkoriban történt mikor Gyurcsányról és haverokról kiderült, hogy bizony elkúrták. Az egész ország felháborodott, tüntetések, rongálások és más egyéb, de természetesen mindenki okos volt. A legviccesebbek azok a tüntetők voltak, akik errefelé szervezgettek félpályás útlezárásokat.

Debrecenben dolgoztam akkoriban, a buszom minden reggel 6:45-kor indult. A work 8-kor kezdődött, unalmas volt és egyhangú. Az egyik napom érdekesen szarul sikerült, nem tudom miért, maga az egész közérzetem rossz volt, a főnök is baszogatott, így tényleg nem vártam jobban semmit, mint hogy végre otthon legyek.

Hazafelé mindig kerülővel mentem, Debrecenből indult egy busz fél 4-kor Hajdúszoboszló felé, majd onnan ide Nagyhegyesre fél 5-kor. A közvetlen jártok szarok voltak mindig erre, vagy túl hamar indultak, vagy túl későn, így maradt ez a megoldás.

Mivel az emberek nagy része ilyenkor fejezte be a napi igahúzást, ezért állandó volt a tömeg, örültem mikor végre felszálltam és ellazulhattam egy kicsit. Elindultunk. Az út nem volt hosszú, kb. 30-35 perc volt átérni az átszálló helyre, ott volt még egy 20 percem a következő buszig, majd irány haza. Egyszerűnek tünt. Debrecenből kikanyarodva volt egy hosszabb egyenes szakasz és az ott ránk váró meglepetés. Rendőrautók, majd egy csomó civil, magyar zászlót lengetve és a fél utat lezárva. Igazából nem értettem soha, hogy miért zárják le az utat? Ezzel csak a többi ugyanolyan hétköznapi embert szivatják, mint amilyen én is vagyok. Nem volt jobb dolguk, mint kint állni az esőben pár hülye transzparenssel és gátolni a forgalmat, leblokkolni annak a busznak az útját, amin ültem én is többed magammal, elfáradva egy hosszú nap után, csak arra várva, hogy végre hazaérjek.

Kb. 20 percet rostokoltunk ott, mivel a forgalom csak egyoldali volt és egy nagyobb dugót sikerült összehozniuk a tüntetőknek. Negyed óra ácsorgás után kezdtem kicsit félni, hogy le fogom késni a másik buszt, majd mikor elindultunk, kinéztem az ablakon. Álltak kint az emberek az esőben és ordibálnak össze-vissza. Emlékszem, hogy a mellettem ülő csaj meg is jegyzete, hogy inkább mennétek haza a meleg házba hülyék.

A buszt természetesen lekéstem, várhattam egy órát a következőre, majd kb. este 6-ra végül hazaértem. Öröm volt, végre este, vége ennek az idióta napnak és itthon vagyok. Azon elmélkedtem vacsora közben, míg meséltem a családnak miért késtem, hogy lényegében mi értelme volt a félsávos útlezárásnak? Bizonyítani akartak valamit, vagy csak nem volt jobb dolguk? Miért nem voltak ők is otthon a családjukkal, vagy mentek inkább sörözni a haverokkal? Miért kellett mást egy fáradt nap után feltartani? Ezeken a kérdéseken gondolkoztam, gondolkozok mai napig mikor eszembe jut ez a nap. Miért kell nekünk mindig a legapróbb hülyeségeken a legjobban megakadni? Nem értem azóta se…

Szeretem feldobni a saját asztalomat szép ikonokkal, legyen az egy teljes rendszerkészlet, vagy csak egy pici, egy adott alkalmazás ikonját lecserélő szett. Szeretném veletek megosztani az általam eddig talált legjobb készleteket.

Teljes rendszerikon készletek

Susumu Yoshida - Smooth Leopard: az általam jelenleg is használt Leopard alapkészletére hajazó 316 darabos kollekció. A mappaikonok több színárnyalatban is elérhetők (kék, barna, graphite stb.)

Susumu Yoshida - Mac OS X Cats 3: egy alumínium iMac-hez tökéletesen passzoló fémes hatású mappaikonkészlet, szintén több színárnyalatban.

David Lanham - Agua: teljes rendszerikon szett, kicsit plasztik hatású.

Jonas Rask - Maji: a régi Mac OS X aqua-ás felületéhez leginkább passzoló mappaikonok. Négy változatban érhető el.

Henri Liriani - Zvend: az egyik legjobb ikon dizájner teljes, fekete rendszerkészlete.

Alkalmazás ikonok

David Lanham - Agua Apps: a fentebb említett “Agua” készlet egyik kiegészítője 14 nagyon szép ikonnal.

Susumu Yoshida - iTunes Icons: 8 ikonból álló készlet iTunes-hoz.

Jonas Rask - Safari: különböző színárnyalatú Safari ikonok Jonas-tól.

God-X - Caffeine: a kedvenc kis segédprogramomhoz tartozó 6 darabos szett.

Henri Liriani - Office 2008: az eredeti Office ikonok is szépek, de Henri kolléga még jobban felturbózta őket.

Laurent Baumann - CoverSutra: ő tervezete az eredeti CoverSutra ikonokat is, ebben a csomagban további két darabot találhatsz.

Egyéb

Susumu Yoshida - Stacks: azoknak ajánlom ezt a készletet, akik szeretnék egy kicsit feldobni a Dock-on lévő stack-eket.

Chris Ivarson - Blogs: Fluid őrülteknek ajánlható csomag a legnépszerűbb blogszolgáltatók logóival.

Laurent Baumann - Aquave Project: egy folyamatosan bővülő mappakészlet, az ötlet azon alapul, hogy egy sablon letöltése után bárki csinálhat további ikonokat ehhez a szetthez. Bővebben itt a projektről.

Természetesen kimaradt a listáról sok egy-két darabos készlet is, ha kicsit szétnéztek a fent linkelt ikonharcosok oldalain, akkor sok egyéb mást is találhattok még.

Gizmodo-n találtam egy postot, amiben egy MacBook Pro gazdi 150 alkalmazást Exposé-zik. Nos, gondoltam kipróbálom én is, igaz csak 72 alkalmazást tudtam elindítani, több nem volt a gépen. Nézzük milyen ez egy már lassan két éves, első generációs MacBook-on.

Érdekes egy hiba, ha egy Skype chat ablakot Exposé-zok Spaces-ből, akkor csak így összemegy. Videóhoz katt az alábbi képre.

Akik napi Plastik.hu olvasók, azok bizonyára értesültek már róla, hogy Angelday Józsi, mint progresszív médiamogul, új hirdetési irányt vett fel. Dobta az eddigi Google Adsense-t és heti slotokat kiadva az olvasókra bízta magát. A siker természetesen egy ekkora blog esetében nem is marad el, szeptemberig eladva az összes heti slot. Ehhez innen szeretnék gratulálni Angelday-nek.

Viszont a másik új dolog az a blog mainstream felé való törekvése. Érdekes, hogy már pár hete napi 2-3 post is megjelenik a Plastik-on, ami gondolom a látogatók növelése miatt történik, de valahogy rövidülnek a bejegyzések, kicsit kezd az egésznek olyan hírblog szaga lenni. Ez csak személyes véleményem, de valahogy kezdenek hiányozni azok az igazi régi Angelday-s postok. Józsinak megvan az a képessége, hogy a téged legkevésbé érdeklő témát is úgy rakja eléd, hogy vagy röhögsz rajta, vagy elgondolkozol, de csak úgy nem mész el mellette. Az ilyen igazi Plastik-os postok helyett most tumblblog szerű rövid idézgetős, Youtube videó belinkelős bejegyzések tarkítják a főoldalt. Innen szeretném kérni Józsit:

Fátter, ne hagyd, hogy felzabáljon a mainstream csúnya robotja!

Én pedig wyctim voltam, napi Plastik olvasó.

Kicsit rápörögtem erre az ist.ic témára, rengeteg jó válogatás készült már eddig is, tapir blogján megtalálható a teljes lista. Ami érdekes, hogy az összeállítások mögött álló emberek nagy része - ha nem az összes - Twitter felhasználó. Innen jött az ötlet egy újabb ist.ic válogatáshoz, amiben viszont nem én határoznám meg a zenéket, hanem a magyar Twitter felhasználók. Hogy is zajlana ez?

Annyi dolgod, hogy kövesd Twitter-en az iwantistic nevű felhasználót és reply-ben vagy direct message-ben írd meg a kedvenc dalod címét, plusz adj mellé egy linket, ahonnan letölthető az adott zene. Három hétig tervezem a javaslatok gyűjtését, utána pedig az összegyűlt zenékből szeretnék csinálni egy órás válogatást.

Várható lesz a műfaji sokszínűség, de igazán ettől nem félek, ezért lesz jó ez az összeállítás és igazán a miénk. Szóval csiripelők, dalokra fel!

Tegnap jelentette be az Opera fejlesztői gárdája, hogy a böngészőjük 100-asra csinálta az Acid3 tesztet. Az aktuális verziójuk egy nem publikus build. Egy nap se kellett a WebKit fejlesztőinek, kidobták az aktuális friss nightly buildet (r31370), ami szintén tökéletesen átmegy a teszten. Azt hiszem ez szintén előrelépés, akárcsak az Opera fejlesztők híre. Természetesen a WebKit aktuális verziójával bárki kipróbálhatja az Acid3-at. Várjuk az a Firefox 3 nightly-t is, ami képes lesz erre.