A premier utáni egy nappal sikerült beballagnom egy közeli debreceni T-Mobile üzletbe és megvásárolni a telefont. A kiszolgálás korrekt, igaz a készülékre várni kell majdnem fél órát. Először egy hitelképességi teszten kell átesni, majd kiválasztani az előfizetést, végül aktiválják nekünk a készüléket és frissítik a szoftvert a legújabb verzióra. A telefont (8GB-os modul) az ikon 400-as díjcsomaggal vettem meg 27900 Ft-ért, így havonta 9900 Ft-ot kell fizetnem az előfizetésért. Ez tartalmaz 400 perc belföldi hívást, 200 SMS-t hálózaton belül és 2GB adatforgalmat. Teljesen korrektnek tűnik, mondhatom azt, hogy kellemesen csalódtam a T-Mobile-ban.

Miután hazahoztam a készüléket, természetesen első dolgom volt, hogy szinkronizáljam az iTunes-zal. Ez egy végtelenül egyszerű dolog, a hozzáadott kábelt bedugjuk a telefonba, majd a másik végét a gép egyik USB portjába, elindul az iTunes és pár perc alatt szinkronizálja az iPhone-nal a kiválasztott kontentet. A következő dolgom természetes a telefon teljes kipróbálása volt. Lássuk hát 3 nap távlatából milyen ez a készülék.

Hardver, dizájn

Az iPhone 3G egy fekete MacBook-okhoz hasonló műanyag hátlapot kapott, aminek nagy hátránya, hogy nagyon hamar koszolódik, az ujjlenyomatok szinte azonnal látszanak. Ugyanígy a kijelző is tisztítást igényel naponta legalább egyszer. Maga a készülék egyébként pont illeszkedik a tenyerembe, kellemes fogni, nem is túl kicsi, nem is túl nagy. A kijelző mellett található fémkeret egybeolvad a telefon szélével, viszont a bal oldalon mintha egy kis illesztési hiba lenne. Ezt esti használat közben lehet észrevenni, ugyanis kiszűrődik a háttérvilágítás a kijelző és a fémkeret bal oldala között. A szélek le vannak szépen kerekítve, így ergonómiailag mondhatom azt, hogy megfelelő. A fő vezérlőgombok a készülék oldalán és tetején helyezkednek el. A tetején találjuk az alvás, a bal oldalon a néma/hangos és hangerőszabályzó gombokat. A hangerőszabályzó gombok nem igazán illeszkednek megfelelően, jobb lett volna ezt a készülék tetejére elhelyezni. Akik egy kézzel használják az iPhone-t, azoknak azt hiszem kényelmetlen a hangerő állítása. Az elalvás/ébresztés gombot csak altatásra használom, sokkal kényelmesebb helyette a Home gombbal felébreszteni a készüléket.

Szoftver

A telefont a legfrissebb 2.0.2 iPhone OS-sel vettem meg, amit jelenleg olyan érzés használni, mint anno a Leopard első 10.5.0-ás verzióját. Működik, de itt-ott vannak még bugok. A leginstabilabb alkalmazás jelenleg a Safari, ami vízszintes módban szeret sokszor egyszerűen kilépni. Hasonlóan érdekesen működik a Contacts is, mind az alkalmazás, mind a Phone-ban található menü lassú megnyitás után, kell neki 4-5 másodperc, hogy magához térjen, ilyenkor se görgetni, se keresni nem lehet a kontaktok között. A külsős alkalmazások között is akad egy-két hasonlóan működő, például a Last.fm, ami zenelejátszás közben gyakran megáll. Ilyenkor a Home gombot hosszan nyomva tudjuk “kényszerítve kilépni”.

Egyébként a mellékelt programok többsége teljesen megfelelő, a felületen látszik az Apple pontosság, nincs telepakolt menürendszer, minden alkalmazás kezelése egyszerű és logikus. A mellékelt alkalmazások között az egyik leghasznosabb talán a Maps, ami a beépített GPS-nek köszönhetően, meg tudja mondani merre járunk éppen. A tapasztalataim alapján a behatárolás nyílt területen, utcán nagyon gyors, viszont épületekben előfordul, hogy a telefon csupán a környéket képes megmondani, pontos helyet nem mutat. Egyébként a GPS-nek köszönhetően a telefonon folyamatosan változik az állapot, ahogy mozgunk mi is. Ez szintén nagyon szépen működik, gondom még nem volt vele.

A beépített billentyűzettel kapcsolatban jelenleg vegyes érzelmeim vannak. Gyorsabban tudunk gépelni, mint eddig bármilyen készüléken, ez tény, de sokszor sikerül melléütni, hüvelyujjal pedig még nem tudok igazán pontosan gépelni. Igazából azt hiszem kell egy hét, mire megszokja az ember, jelenleg a legpontosabban úgy tudok gépelni, hogy bal kézben fogom a telefont, a jobb mutatóujjammal pedig egyenként nyomogatom a gombokat. Ami igazán idegesítő, az a beépített Dictionary, ami jelenleg angol nyelven üzemel nálam, így természetesen, mivel magyar nyelven nincs, nem igazán hasznos. Amit hiányolok, hogy nem található a beállítások között olyan opció, amivel ki lehetne kapcsolni. Szerencsére tanulékony, így ahogy telik az idő, egyre kevesebbet zavar minket.

Az iPhone-ban jelenleg nem található se magyar nyelv, se magyar billentyűzet (az ékezetes karakterek természetesen elérhetők), se magyar területi beállítás. Ez eléggé zavar, ugyanis a telefonszámok, dátumok és szinte minden amerikai formátumban van. Nagyon remélem, hogy egy közelgő frissítésbe belekerül a magyar nyelv is, ha a felületen nem is, de a területi beállítások közé igen, ugyanígy remélem, hogy a fentebb felsorolt bugok javítva lesznek.

Akkumulátor

A telefont 3 napja használom aktívan, eddig háromszor is lett feltöltve, tehát az akkumulátor nagyon aktív használat mellett mondhatjuk, hogy megfelelő. Használtam vegyesen wifivel, 3G-vel és EDGE hálózattal is, lényegében azt hiszem 3G használata mellett fogyaszt a legtöbbet. Igazán nem használom itthon a 3G hálózatot, legtöbbször wifin csatlakozik a telefon, utcán séta vagy vezetés közben pedig úgysem internetezek.

Végszó

Azt hiszem az Apple-nek sikerült egy jó telefont összerakni az iPhone 3G-ben. Természetesen nem tökéletes, sőt vannak benne erősen hiányosságok, de a felület és a logikus kezelés kárpótol mindenkit. A hiányzó funkciókhoz legtöbbször találhatunk alternatívát az AppStore-ban, titokban remélve, hogy az Apple mégis fog egy hasonló funkciót a telefonba beépíteni.

A poszthoz kapcsolódó videót megtekinthető itt:

Nem akarom a blogot apróhirdetésekre használni, de most kivételt teszek. Van nekem egy aranyos Jactec DJT-20 lemezjátszóm, amit szeretnék eladni valakinek, aki többet fogja használni, mint én. Egyetlen hibája, hogy a tű hamarosan cserére szorul. Továbbá csomagolok még mellé 6 db bakelitet is, címek sorban:

Update: Eladva.

Kaptam két kreatív blogger minősítést bodzásfantától és netmantől, kösz srácok. A kreatív blogger egy, amolyan “ő a kedvencem” dolog a bloggerek között, a lényege, hogy leírod az 5 kedvenc bloggered, mellé pedig azt, hogy miért szereted olvasni. Nézzük az én listámat:

Gaba: igazi geek és produktivitás őrült, mellesleg, ha ő ír valamiről, akkor töviről-hegyire körbejárja a témát, ami legtöbbször valami Mac/GTD/programozás/meló dolog.

Bodzásfanta: aki mindenről ír, megmondja, ha szar vagy, akkor is ha nem. Mai napig kedvencem a szakállról szóló posztja.

xSolutions: a “bloggerekről blogoló blogger”. Mindent tud a blogolásról, érdemes olvasni, akkor is, ha kezdő/haladó/profi vagy a naplóírásban.

Kobak: mostanában sokat kirándul, egyébként geek és családblogot vezet, sokszor rövid, de érdekes posztokat ír.

Netman: smiley oldal, nála fordul elő, hogy minden posztban van legalább egy nevető emoticon. Egyébként nagyon kemény Mac, iPhone és trance függő.

Lassan összegyűlt egy pár dockom, háttérem és egyéb hülyeségem, amiket most szépen elérhetővé tettem itt a blogon. A fenti menüben lévő “gui” linkre vagy ide kattintva lehet letölteni ezeket.

Előttem már megírták páran, de én sem akarok kimaradni a Pixar új animációjának megtekintéséből, ma délután végignéztem, a beszerzését rátok bízom.

Az eddig olvasott kritikák szerint nem olyan nagy durranás, mint vártuk. Ezt tartottam a fejemben, amikor elkezdtem nézni a WALL-E-t. Szegény film szokás szerint túl lett hypeolva már megjelenés előtt 3-4 hónappal, így elfelejtettem minden reklámot és egyéb trailert, egyszerűen úgy ültem elé, hogy nem vártam semmi eget rengető dolgot.

Nos, hölgyeim és nyulaim, azt hiszem 2008 legjobb alkotásával állunk szemben, ami nem igazán a vicces dolgokra összpontosít, ahogy ezt már a többi Pixar termésnél megszoktunk, hanem inkább a sztori a lényeg. Igen, tudom, WALL-E a legesetlenebb és legbénább robot, amit ember eddig látott, de nekem több volt ebben a filmben annál, mint hogy kis kukásunk bohóckodik a képernyőn.

Ha kicsit a sztori mögé nézünk, akkor mondhatjuk azt, hogy a történetből ötös a WALL-E, azt hiszem csak a Jégkorszak ér a nyomába. Maga a történetet nem akarom lelőni, a lényeg, amit már mindenki tud, hogy az emberek 700 éve elhagyták ezt a planétát, mert annyi szemét gyűlt össze, a Földön pedig WALL-E maradt mint utcaseprő robot, aki egy kicsit egyedül érzi már magát pár száz év homo sapiens kosz takarítás után. Egyik nap azonban egy űrhajó száll le a planétán a fedélzeten egy EVE nevű robottal, aki elég harciasan fogadja az elején WALL-E közeledését, de később természetesen egymásba esnek. (robotok khm).

Amit igazán furának tartottam, hogy nekem sokkal jobban bejön EVE karaktere, mint WALL-E-jé. Igen, ő lenne a főszereplő vagy mi, de EVE harciassága és embersége sokkal jobban átjön a képernyőről, mint WALL-E esetlensége. Nem mellesleg piszok jól néz ki EVE a minimal fehér dizájnnal.

Technikailag csillagos ötös a kivitelezés, azt hiszem az eddigi legszebb Pixar filmmel van dolgunk, eszméletlen hátterek és textúrák, ám a karakterek nem lettek túlcsicsázva így elérve azt, hogy mégse felnőttmeseként tekintsünk a filmre. WALL-E egy kukás robotnak megfelelően koszos, míg vele szemben EVE ragyogó fehér. Eszméletlen.

Nem igazán értem a fentebb belinkelt urak miért nem adtak tízből tízet a WALL-E-nak, talán a hype miatt vártak többet, én mégis azt mondom, hogy szinte tökéletes, egyetlen hibája, hogy túl gyorsan véget ér. Ajánlom mindenkinek, de a legjobb azt hiszem, ha baráttal/barátnővel közösen nézed meg.

Az jelenlegi kedvenc háttereim Jonas Rask Malström és Shine nevű kollekcióiból valók. Szerencsére Jonas jó fej, így kitehetem ide a sajátomat, ami a Time Machine Vortex és Jonas Shine nevű walljából lett összeszakszerelve Vortex Shine néven. Ha tetszik, akkor letöltheted innen:

http://macthemes2.net/forum/viewtopic.php?id=16787427

Update: frissítettem a csomagot egy újabb háttérrel, a fenti linkről tölthető.

Immáron pár éve, hogy rágyújtottam az első szál cigimre, igazán nem is emlékszem, hogy miért. Egy barátom kínált meg, én pedig egy “miért ne” mozdulattal kivettem a dobozból az első szálat. Pár slukk után egyből eldobtam, majd az elkövetkező 8 hónapban nem gyújtottam rá.

Középiskolába jártam, mikor igazán rászoktam a dohányzásra, először napi 2-3 szál, majd végül 10-12. Mai napig nem tudom megmondani mi benne az igazán jó, csak a tapasztalatok alapján tudok valami okosat nyilatkozni. Anno suliban mindig egy megszokott társaság gyűlt össze szinte minden szünetben, ahol kb. 10-en cigiztünk. Ez a klikk sokszor változott, de a fő tagok mindig megvoltak. Végül sok taggal ebből a bandából kötöttem jó barátságot, amiből ma már sok nincs meg, de ha összefutok velük valahol, akkor mindig egy jó beszélgetés a vége.

Ma inkább egyszemélyes dohányos vagyok, legtöbbször itthon gyújtok rá amolyan hülyeséglevezetés vagy frissülésképpen. Ezek a 10 percek azok, amikor átgondolom a dolgaimat, és ilyenkor jön a legtöbb jó (?) ötletem is.

Viszont sokszor ülünk össze a barátokkal is egy közös füstölésre itt nálam vagy valaki másnál. Legtöbbször egy gyors “lejössz egy cigire?” kérdésre szoktunk találkozni 3-4-en, majd sokszor az a vége az egésznek, hogy hosszú beszélgetések alakulnak ki. Ilyenkor tervezzük meg a hétvégi kiruccanásokat, bulikat, szinte mindent, közben elfogy 2-3 szál cigi is. Szinte minden ismerősöm/barátom dohányzik, így valahogy kívülállónak érezném magam, ha én nem tenném, bár tudom, hogy ez hülyeség.

Igazán a mai napig nem tudom megmondani miért csinálom. Sokan mondták már, hogy szokjak le, mert pár év és nem fogok bírni még futni sem. Igazuk van. Már most érzem, hogy nem az igazi a tüdőm, 10 perces aktív mozgás után már levegő után kapkodok, mintha valami 40 éves ember lennék és ez nem igazán jó.

Egyszer próbáltam letenni, de nem sikerült. A probléma csak annyi volt, hogy nem igazán akartam, egyszerűen hiányzott valami, nem is a nikotin és a többi szar, hanem az érzés, amikor előveszek egy szálat, majd kényelmesen hátradőlve lassan elszívom. Ez valahogy kell, talán nem is igazán a dohányzásra vagyok rászokva, hanem erre. Abba fogom-e hagyni egyszer? Igen, de jelenleg nem igazán gondolkozom rajta és sajnos tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok, de félnék, hogy többet nem fogom megtapasztalni azt a hangulatot, amit a dohányzás ad. Sok más jó dolog van még az életben, de nekem ez egyfajta kikapcsolódás, amit jelenleg igénylek.

Majd egyszer végleg leteszem, ha úgy érzem eljött az ideje.

Emberek vagyunk, változunk ahogy az idő telik, de mégis vannak olyan szokások amikről semmi pénzért nem mondanánk le. Azt hiszem mindenkinek van egy ilyen kis “titkos” listája, itt az enyém.

• Zenélés: gyerekkori álmom volt, hogy híres DJ leszek és több ezer ember fog táncolni a zenémre. Haha, nem biztos, hogy ez bejött, de a zene azóta is lételemem, értem ezalatt a zeneszerzést, zenehallgatást, dídzséskedést, mindent. Egyszerűen ez vagyok én, kaptam már érte hideget-meleget, de nem érdekel, amíg világ a világ hangjegybuherátor leszek. (érdekesség: a hangjegybuherátor szót nem húzza alá a helyesírás ellenőrző :))
• Görkori: jó pár éve űzöm ezt az extrém sportot és sok mindenre megtanított. Másoknak lehet hülyegyereknek tűnik az, aki korlátokra ugrál egy gurulós cipőben, de ez nem csak erről szól. Az érzés, amikor beadsz egy új trükköt, egy jó hosszú streetelés után kint ülni a haverokkal és pihenni, ezt csak az érti, aki műveli ezt a sportot. Szabadság és kész.
• Blogolás: rengeteg érdekes embert ismertem meg egy kupac PHP kódon keresztül, talán a blogolás lényege még mindig az egoizmus, a hely ahova kiadjuk a fáradt gőzt vagy csak leírjuk a véleményünket. Nem sorolom tovább, már leírtam párszor a véleményem, hogy miért.
• Sörözések a haverokkal: nincs is annál jobb, mikor beülünk egy sörre és csak dumálunk.

Ez volnék tehát én.

Bloggertársak/olvasók, bejegyzésekre és hozzászólásokra fel, lássuk te listádat is.

Eltelt egy kis idő, mióta kitört a Plurkláz, én is megemlékeztem róla egy bejegyzésben. Érdekes, hogy azóta a Twitter-en lévő barátaimnak kb. fele vándorolt át részben vagy véglegesen a konkurenciához. Tettem én is egy próbát, gondoltam otthagyom a Twittert, unom a leállásokat, a lassulást, naponta olvasgatni egy Tumblr blogot, amin éppen azt írják mi volt aznap szar. Sajnos a Twitter nem éppen nevezhető az egyik legstabilabb szolgáltatásnak, de Plurk egyszerűen nem nekem van kitalálva. Az okok egyszerűek.

• Túl komplikált: mindig is a minimalista dolgokért voltam oda, a Twitter felülete ezt tökéletesen kielégíti, egyedül egy olvasatlan tweet számlálónak örülnék, amit ezzel a zsírmajommal meg is tudunk oldani, kár, hogy csak Firefox alatt. A tökéletes megoldás ez lenne, a Plurk egyszerűen rossz filozófiát követ, folyton jelez, ha történt valami új dolog és ez egyszerűen idegesít. Sokkal jobb lenne egy Socialthing-hez hasonló koncepcióban mutatni az új frissítéseket. Nemrég sikerült egy mute gombot felhegeszteni a bejegyzésekhez, amit bekapcsolva, többé nem figyelmeztet a rendszer az adott plurk-höz írt változásokról, de ez szerintem a tipikus kotonban szex megoldás. Nem fogom minden egyes bejegyzésen végignyomogatni ezt a gombot, legyen inkább alapból bekapcsolva, majd én megmondom mikor és melyik plurk-nél akarok figyelmeztetést.
• Hozzászólás horror: a fenti problémát főleg az a lehetőség okozza, hogy minden bejegyzéshez lehet hozzászólást fűzni. Igaz már nem olyan súlyos a helyzet, mint az induláskor, de akkor is beteg ötlet szerintem. A Plurk-re egyébként is sok grafomániás ember jár, akik viszont szeretnek ott csetelgetni.
• Karma rendszer: másokat lázba hoz, engem pedig hidegen hagy. Elhiszem, hogy kell valami okosság, ami visszahozza vagy inspirálja a felhasználót, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás. Ezzel csak azt érik el, hogy sok a “felesleges” bejegyzés születik csak azért, hogy nőjön az adott felhasználó karmapontja.
• Idióta emoticonok: anno a legjobban azért gyűlöltem meg a Windows Live Messenger-t, mert engedélyezte az animált hangulatjeleket. Ez Plurk-ön is megvan, lehet, hogy van akinek bejön a táncoló banán, de a 20. századvégi dizájnú animgifek ideje szerintem lejárt. Néha olyan érzésem van, mintha egy 15 évesek közötti MSN beszélgetésben lennék. Nem azt mondom, hogy ne legyenek emoticonok, de valami szolidabb szett implementálása sokat segítene a dolgon.
• Vízszintes elrendezés: maga az elképzelés nem lenne rossz, de nekem nem igazán jön be a megvalósítás, túl sok rajta a kihasználatlan terület és sokat kell görgetni. A másik ami a sírba tudna vinni, hogyha az egérmutató a lifestream felett áll, akkor a görgővel is vízszintesen kezdi pörgetni az oldalt, holott én csak az aljára akarom tekerni a lapot. Nem igazán júzerbarát megoldás.

A sokak által plusznak tartott dolgokat negatívan írom le, tudom, de ezek egyszerűen idegesítenek a Plurk-ben. A mobilos felület nem lenne rossz, de nem fogok oldalt töltögetni minden egyes új hozzászólás miatt, tehát ez sem megoldás. Mégis miért használom akkor a szolgáltatást? Egyszerűen azért, mert sok Twitter-ről átvándorolt ismerősöm van ott és érdekel, hogy mi van velük.

Jóccakát!

Amióta ember az ember, azóta a vérünkben van a zene. Az őskortól egészen a mai napig az egyik legalapvetőbb lételemünk. Hangulatfokozó és jellemformáló, legyen az bármilyen műfaj.

Azt hiszem nincs olyan a földön, akinek nincs valamilyen kisebb/nagyobb zenegyűjteménye. Az egyik legkényesebb dolog szerintem, én legalábbis karbantartom a zenéimet, a havi ganézás és címkézgetés már valahogy állandó szokássá vált nálam - a DVD-re/vinyóra/felhőbe backup is fontos.

Nálam hetente bővül a gyűjtemény kb. 5-10 zenével. A használt formátumok kizárólag MP3 és AAC, de inkább az utóbbi. Egy fontos minimum van még, csakis 256 kbps fölötti zenék kerülnek be az iTunes-ba, de lehetőleg 320 kbps alá nem megyek, csak ha tényleg nagyon jó az adott track/album. Ha ezeknek a szempontoknak megfelel a zene, akkor beimportálás után azonnal kitöltöm az alap adatokat, nem halasztgatom a dolgot, akkor inkább csücsülnek még egy hetet a zenék a Process mappában. Ami fontos információ egy zenéről számomra:

• Előadó: lehetőleg a pontos név, a nagybetűs feat-ek és vs-ok kitakarítva.
• Számcím: mivel szinte csak remixeim vannak, ezért át szoktam írni a zárójelben szereplő verziókat egyszerű “számcím - verzió” formában, nem tudom miért, nálam ez a szokás.
• Album Artist: azaz ki az adott album előadója, ez mixeknél fontos, ide általában az adott DJ neve kerül, egyébként az eredeti előadó.
• Album címe: nagylemezeknél a teljes cím, egyébként a zenét tartalmazó EP címe, kevés teljes albumom van, inkább kislemez párti vagyok.
• Kiadás éve: az egyik legfontosabb dolog, mivel sokszor keresek zenéket évszám szerint, ennek mindig pontosan utána nézek.
• Műfaj: nálam szintén fontos szempont, nem szeretem a szarul kategorizált zenéket, ezért a műfajt mindig behatárolom. (tudom, nem skatulyázunk be egy zenét egy műfajjal, de én be szoktam…)

Ezek azok az alapdolgok amiknek muszáj a tagek között szerepelniük. A folyamat következő része, hogy a szám “Comments” részébe címkézem a zenét hónap szerint, tehát ha ebben a hónapban szereztem a zenét, akkor a 200806 címkét kapja meg. A végére marad a borító beszerzése iTunes Store-ból (igen van account-om, szóval automatikus a dolog), vagy ha ott nem található a zene, akkor egyéb helyekről, például Discogs. Osztályozni előre nem szoktam, csak később zenehallgatás közben.

Havonta át szoktam futni a teljes iTunes library-t, végigfülelgetem a zenéket, amit már nem hallgatok, azt egyszerűen archiválom valahova, legtöbbször DVD. Ilyenkor kegyetlen szoktam lenni, csak az igazán jó zenék maradnak tovább itt. Sokan azt szeretik, ha több tíz GB zene ül a gépen, nálam a méret általában 7 GB körül van pontosan azért, mert mindig kiganézom a felesleget. Előnye, hogy mindig az aktuális kedvenceim vannak a gyűjteményben, így nem kell azzal foglalkoznom, hogy mit hallgassak, egyszerűen elindítok valamit és kész.

Tapasztalatok: azt tudom mondani, hogy mindenkinek érdemes legalább azt az egyet megfogadni, hogy végigszalad a több GB-os gyűjteményén és kitörli, azt amit már nem hallgat. Sokkal jobb érzés lesz utána.