Macen lehetőség van külön processzként futtatni a Safari letöltésvezérlőjét, elkerülve a fagyást a kritikusabb letöltéseknél. Ha a /System/Library/CoreServices/VerifiedDownloadAgent nevű alkalmazást elindítjuk, akkor a már Safariban látott letöltésvezérlőt láthatjuk. Ha ide behúzunk egy linket, akkor a letöltés már is megkezdődik, nem szükséges a Safari további futtatása.

Aki kicsit komolyabb letöltésvezérlőre vágyik, annak ajánlom a Leech nevű, pár napja megjelent alkalmazást.

Eddig, ha el akartam altatni a gépem képernyőjét, akkor egyszerűen screensaver-t indítottam, majd egy 10 perc múlva kikapcsolt a monitor is. Most olvastam egy tippet a Leopard Tricks-en, ahol leírtak egy billentyűparancsot, amivel azonnal ki tudjuk kapcsolni a kijelzőt. Ehhez nyomjuk le a Shit-Control-Eject gombokat, ha a teljes gépet el akarjuk altatni, akkor pedig a Command-Option-Eject billentyűk a barátaink.

(Via Leopard Tricks)

Leírtam nemrég a Lifovery-n, hogy mostantól egy nagy TXT fájlban élek. A felállás azért jó, mert bár hasonló a technika, amit a Things nevű alkalmazásban is megszokhattunk, de mégis jobban bejön, mivel platformfüggetlen az egész. Mióta elkezdtem ezt az egész TXT alapú GTD-zést, azóta sokkal jobban egyszerűsödött minden és még csak fejlesztem a rendszert. Ez jó.

Hiba volt eddig a külön TODO lista használata. Lényegében az volt a módszerem, hogy minden tennivalót projekt alá szerveztem, majd a következő feladatokat átmozgattam a “TODO” alá és onnan kezdtem el dolgozni. Nem jó. Lényegében az egész GTD szemlélet veszik így el. A célom annyi volt a külön lista vezetéssével, hogy a következő feladatokat egy helyen lássam. Az igazi probléma ott kezdődik, amikor archiválok vagy új elemet veszek fel a listára. Az archiválással az a probléma, hogy a Taskpaper automatikusan hozzábiggyeszt egy @projectName(TODO) taget a feladat végéhez, így sose tudom meg, hogy az adott taszk hova is kapcsolódott - igaz eddig még nem is volt rá szükségem.

A másik problémám, hogy elkezdtem a “TODO” projektet Inboxként használni, noha volt külön Inbox a fájl tetején. A frissen eszembe jutott feladatokat egyszerűen beírtam ide.

A harmadik gond pedig a felesleges átmozgatás. Lényegében csak az időmet pazarlom azzal, hogy copy-paste-olok a projektekből a “TODO” alá feladatokat. Mégis akkor mi az ultimate megoldás?

Egyszerű, használni tageket és vissza kell térni az egyik alap GTD szemlélethez. Engem mindig egy projekt elkövetkező feladati érdekelnek, így az új módszer a következő:

• létrehoztam egy “Személyes” nevű projektet, amibe a saját hétköznapi baromságok kerülnek, “mosogass el”, “vidd ki a szemetet” és társaik.
• használom úgy az Inboxot ahogy kell, nem illesztem a “TODO” projekt alá az új ötleteket, feladatokat, mivel az nincs, egyszerűen beírom az Inboxba, majd onnan tovább pakolom a megfelelő helyre a nap folyamán.
• a következő lista problémájára egyszerűen a @next taget használom a feladatok végén, majd erre rákeresve már meg is kaptam az kitörölt “TODO” alatt lévő dolgokat. A copy-paste és az archiválási gond is kilőve, plusz látom melyik projekthez kapcsolódik az adott feladat.
• jegyzetelni nem fogok a feladatok közé, vagy elkezdem használni a Stickies-t, vagy egyszerűen új TXT fájlba írom a jegyzetelni valót és elmentem. Egyenlőre a második megoldás felé hajlok, bár a Stickies is tud TXT-be menteni. Ezt majd még kitapasztalom.

Így néz ki most a TODO.txt fájlom:

Inbox:

- ide jönnek
- a bejövő feladatok
- a nap végére ez mindig legyen üres

Projekt 1:
- és a hozzá
- kapcsolódó
- feladatok

Projekt 2:
- ez például egy következő tennivaló @next
- ez most nem érdekel

Projekt 3:
- itt is van egy fontos tennivaló @next
- ez még várhat

A @next kontextust a Taskpaper automatikusan linké alakítja, így egyszerre csak azokat a feladatokat látom, amik mögé ezt beírtam.

Konklúzió: a bigass TXT-m alapnézetben nem lett más, mint egy rohadt hosszú lista tele projektekkel, amiket úgy szűrök ahogy akarok. Simple little things.

Egyszer már írtam a Drop.io-ról, viszont most kezdtem el aktívabban használni. Nagyon jó kis szolgáltatás a gyors fájlmegosztásra 100 megáig - ezt használom most a zenék begyűjtéséhez a Twitter.ist.ic miatt. Egyetlen hátránya talán, hogy közvetlenül, böngésző nélkül nem tudok vele fájlt küldeni. Erre a problémára viszont öreg barátunkat, a Quicksilver szintén megoldás - mint oly sok minden másra.

A Drop.io minden tárhely mellé ad egy email címet, ami a tárhelyneve@drop.io nevet viseli. Ha ide küldünk egy email-t, mellékletben a feltöltendő dokumentummal, akkor az nem sokkal az elküldés után felbukkant a megadott Drop.io account-on. Ha használjuk a Quicksilver Mail plugin-ját, akkor ezt még egyszerűbben el tudjuk végezni.

Első lépésben állítsuk be a gépen található Apple Mail levelezőnket, a lényeg, hogy a kimenő email szerver működjön. Ezután telepítsük a Mail plugint a QS beállításokban, majd hívjuk elő a Quicksilver-t. Tallózzuk ki a találati listából a küldeni kívánt fájlt, majd nyomjunk egy tab-ot, írjuk be az action ablakba az “Email to… (Send Directly)” parancsot, majd a felbukkanó harmadik panelen a Drop.io-s fiókunkhoz rendelt email címet, végül üssünk egy Enter-t. A Quicksilver máris fellőtte a levegőbe a fájlt, ami rövid idő múlva meg is jelenik a Drop.io-n lévő fájlok között, innen továbbküldhetjük, beágyazhatjuk a blogunkba vagy amit akarunk.

Két Google Reader finomságról szeretnék írni ma.

A napokban elindult újra az egyik legjobb linkriver, aggregátor és hírközpont, a ReadBurner, ami a Google Reader felhasználók megosztott elemeit figyeli, majd gyűjti azt egy Digg szerű oldalon össze. Én jelenleg az upcoming szekció feed-jére vagyok feliratkozva, ahol a frissen megosztott bejegyzéseket találhatjuk. Természetesen megtalálhatjuk a Legnépszerűbb és a Héten legtöbbször megosztott bejegyzések saját szekcóját is. Az oldalon van egy integrált Google Reader frame is, aminek igazából nem tudom mi értelme van, lehet lesz olyan ember aki innen fog RSS-t olvasni. Sajnos a régi ReadBurner-ből megismert feedvarázslót nem találtam az oldalon, pedig örültem volna, ha saját feed-et tudok összeállítani. Sebaj, akik szeretik olvasgatni, hogy éppen mik a népszerű elemek a Google Reader felhasználók között, azoknak bátran ajánlom az oldalt.

A másik kis Google Reader-hez is használható okosság a FeedMyFeed nevű webes alkalmazás, ami semmi mást nem csinál, csak egy feed-et generál a jelszóval védett RSS csatornákból, így azokra akár Google Reader-ből is feliratkozhatunk. Természetesen a feed-et bármilyen más webes, vagy offline RSS olvasóból is tökéletesen használhatjuk.

Volt már itt párszor téma a fullscreen mode - egy valamin dolgozol és minden más felesleget kizársz. Az utóbbi pár nap tapasztalatát szeretném megosztani, azaz én hogyan érem el a teljes zavartalanságot.

Alapvetően mikor dolgozunk, nem fut semmi egyéb zavaró hülyeség (Twitter, chat, email stb.), csak és kizárólag az adott feladathoz szükséges alkalmazások, ez nálam legtöbbször egy TextMate és egy böngésző. Első lépés tehát, hogy minden másból kilépek. Általában Command-Tabot használok alkalmazásváltáshoz. Sose kódolok asztalnál, jobban szeretem, ha az ölemben van ilyenkor a laptopom, így sokkal kényelmesebb, mint az asztal előtt gubbasztani.

Két alkalmazást használok a teljes képernyős mód eléréséhez, az egyik az Isolator, ami egy gombnyomásra eltünteti a Dock-ot, a háttérképemet lecseréli egyszerű fekete színre, kitakarva ezzel az asztalon heverő ikonokat és amit a legjobban szeretek, egyszerre csak egy ablakot jelenít meg, minden egyéb inakív ablak rejtett lesz. A másik tool a Mega Zoomer, ami egy SIMBL plugin, befészkeli magát minden Cocoa-s alkalmazás Window menüjébe, ha aktiváljuk, akkor az aktuális ablakot kiteszi teljes képernyőre. Igazi teljes képernyőre, eltakarja a Dock-ot, a menüsort, sőt még az adott ablak fejléce se látszik. Ez egy TextMate esetében úgy néz ki, hogy van a forráskód és egy egérkurzor. Semmi más, csak ami a lényeg.

Először mindig az Isolator-t aktiválom, ami eltünteti a Dock-omat és az asztalomat kellemes feketébe burkolja. Ezután a Mega Zoomer-rel teljes képernyőre rakom ki a TextMate és Safari ablakot, majd Command-Tabbal váltogatok köztük. Ennyi az egész, semmi felesleg, ha szükségem van egy másik alkalmazásra, akkor QuickSilver-rel fél másodperc alatt el tudok indítani bármit pár billentyű lenyomásával.

Woot!

A YouTube nemrég vezette be a jobb minőségű videók lehetőségét az account-unk beállításai alatt. A scriptfaragó zsírmajmosoknak se kellett több, máris fabrikáltak egy nagyon jó bookmarklet-et, amivel pár egyszerű kattintásban tudjuk letölteni a videókat YouTube-ról .mp4 kiterjesztéssel (QuickTime). Nekem ez egy tökéletesen megfelelő formátum, mivel a Mac alapból megeszi ezt, Windows-on szükséges a QuickTime Player megléte.

Húzzuk az alsó bookmarklet-et a könyvjelzősávunkra, majd nyissunk meg egy videót YouTube-on. A letöltés megkezdéséhez kattintsunk a frissen telepített “Get YouTube video” gombunkra felül, majd láthatjuk, hogy a videó mellett megjelenik egy “Download as MP4″ felirat. Kattintsunk rá jobb gombbal, majd válasszuk a cél mentése, fájl letöltése vagy bármilyen erre utaló menüpontot, ez böngészőtől függ. Én már kipróbáltam pár videón Safari-val, Operával és Firefox-szal, tökéletesen működik.

Végül pedig itt az említett bookmarklet:

(via Google Operating System)

Ma kidobtam a Transmit-et és áttértem a Forklift-re. Majd leírom, hogy miért, de ez a bejegyzés most nem erről szól.

Mivel párhuzamosan használom a Finder-t és a Forklift-et, ezért szeretem ha az éppen Forklift-ben nyitva levő mappát meg tudom jeleníteni a Finder-ben is (Reveal in Finder). Sajnos vissza ez nem működik jelenleg, így írtam egy nagyon egyszerű kis utility-t, amit ha a Finder eszköztáradra húzol, majd rákattintasz, akkor máris megnyílik Forklift-ben az aktuális Finder-ben nyitva levő mappa.

Letöltés innen. (köszönet LacKac-nak az ötletért)

Pár éve már, hogy sikeresen elkúrtam az alvási szokásaimat. Amikor csak tudok 11-kor vagy még később kelek, az ágyba pedig normál esetben sose jutok hajnal 2 óra előtt. Le tudnék feküdni hamarabb is, csak nem tudnék elaludni.

Az igazság az, hogy nem is nagyon akarok ezen az alvási rendszeren változtatni. Valamikor én is reggel 7-8 körül keltem, ágyba pedig 10 óra fele jutottam, de valahogy sose voltam igazán kipihent. Nem tudom miért, a napi 7-8 óra alvásom megvolt, de mégis, sokkal nehezebben keltem, viszont gyorsan aludtam el. Természetesen az se mindegy, hogy hogyan alszok. A régi rendszeremmel az volt a baj, hogy igaz mélyen aludtam, de a felkelés mindig hosszú kínlódás volt, nemegyszer előfordult a délutáni 2-3 órás ráalvás is.

A mostani hajnal 2-kor fekszek és délben kelek rendszer valahogy jobban illeszkedik hozzám. Két okból tartom ezt jónak (a saját szemszögömből).

• Kipihentebb vagyok, nincs már délutáni ráalvás, hogy is lenne, mikor nekem a délután a délelőtt. A felkelés is gyorsabban megy, nem érzem azt, hogy még vissza akarok feküdni egy órát szunyálni. Ha kimásztam az ágyból, akkor általában mondhatjuk, hogy 10-15 perc múlva agyilag is felkeltem.
• Mivel a napon nagy része éjszaka zajlik, ezért sokkal produktívabb is vagyok. Ennek egyszerű az oka, mivel majdnem fordított életet élek, ezért ilyenkor nincs zavaró tényező, egyedül vagyok ébren a lakásban, tudok magamra és az aktuális projektemre is figyelni. Ilyenkor születnek a legjobb ötleteim, általában ebben az időpontban is blogolok ide. Mindenki más alszik, a Twitter se pörög, email-ek se árasztanak el, szóval tényleg arra tudok figyelni, amire akarok, nem azzal kell foglalkoznom, hogy hogyan tudok fókuszálni, hanem automatikusan jön az összpontosítás.

Azt hiszem ez a legnagyobb előnye az éjszakai fennlétemnek, mondhatom, hogy sikeresen alkalmaztam az elrontott alvási szokásaimat.

Alapvető információszerzés nálam az RSS olvasás, így már van egy bevált módszerem a napi hírcunami (by HH) kivégzésére. Ezt szeretném most bemutatni.

Google Reader párti vagyok, használtam egy időben a Netvibes-t és más asztali RSS olvasókat is, de végül a itt kötöttem ki. A Google Reader-t az egyszerűsége miatt kedvelem. Nincs felesleges funkció, azt kínálja amit kell, se több, se kevesebb. A felhasználók nagy része egérrel használja, én viszont teljesen ráálltam a billentyűzetről való navigáláshoz. Gyorsabb, egyszerűbb.

Naponta általában háromszor olvasok RSS-t, délben mikor felkelek, délután 4-5 óra körül, majd este 11 fele. Sose hagyom nyitva Google Reader-t, mivel zavar az olvasatlan elemek száma. Jelenleg 185 feed-re vagyok feliratkozva, ezeket 12 címke alatt osztottam szét. Rövid leírás ezekről:

• Ego: a hozzám tartozó blogok és hozzászólások feedjei, itt tesztelem, hogy megfelelően működnek-e a saját csatornáim. Ebben a kategóriában van a Flickr galériám hozzászólásainak feed-je is. Amikor megnyitom a Google Reader-t, az itt található RSS csatornák listája jelenik meg először.
• Mac: Apple híroldalak, blogok és OS X tippgyűjtemények találhatók itt.
• IT News: a napi kötelező informatikai hírek, kütyüblogok és geek related oldalak.
• Blog: a legtöbb feed-et tartalmazó label, ahogy a neve is mutatja ide kerül be minden blog, ami a többi kategóriába nem illik bele.
• Productivity: GTD, lifehack és egyéb hasonló blogok.
• WebApps: ide gyűjtöm az általam gyakran használt webes alkalmazások hivatalos blogjait, plusz itt található a MakeUseOf.com friss webappokat ismertető oldala is.
• Flickr: képek, képek és képek, a Flickr-ön lévő barátaim galériái, plusz pár innen táplálkozó fotóblog.
• Web 2.0: minden webkettő nördnek kötelező napi hírblogok gyűjtőhelye.
• Digg: pár darab, általam figyelt Digg kategória.
• Design: különböző ikondizájnerek blogjai és GUI buzerátor oldalak találhatók itt.
• Google: nem tudom miért van külön label alatt, de itt találhatók a Google szolgáltatásainak hivatalos blogjai és pár külső Google centrikus oldal is.
• Rivers: más által megosztott, de a barátaim között nem lévő emberkék bejegyzései, különböző linkgyűjtők, Google Megosztott elemeket figyelő oldalak és egy-két ember elmentett bookmarkjai találhatók itt.

A Google Reader-t külön böngészőben futtatom a Fluid segítségével (bővebben itt). “Reggelente” általában 200-300 olvasatlan elem szokott várni, ahogy mondtam az Ego szekcióval kezdem, a bejegyzéseket Expanded View-ban nézem és a J-K-V billentyűkombinációval pörgetem át - J a következő elem, K az előző, V megnyitja a böngészőben a kijelölt post-ot. Ez után jön sorrendben a Mac, Blog (itt mindig sokat időzök), Flickr, Productivity, WebApps, Digg, Google, Web2.0, Rivers és végül a barátok megosztott elemei. A Rivers-t és a megosztott elemeket azért hagyom a végére, mert ezekkel az bejegyzésekkel már lehet találkoztam egyszer a Google Reader-ben, így ha már ismerős, akkor egyszerűen átugrom.

Sose olvasok el Google Reader-ben hosszabb bejegyzéseket, ha azokat jónak találom, mindig megnyitom őket böngészőben egy külön fülön. Kizárólag azokat a postokat olvasom el itt, amik elférnek a képernyőmön egyben és nem kell görgetni. Ez nálam elég fura szokás, de mégis így szeretem. Mindig osztok meg bejegyzéseket, természetesen azokat, amiket érdekesnek találok.

Amikor végeztem a szortírozással és a hosszabb postokat vagy a bejegyzésekben talált érdekes linkeket megnyitottam egy új böngésző fülön, akkor előveszem az Instapaper-t (bővebben itt). Ami nagyon érdekel, azt rögtön elolvasom, amiről azt gondolom, hogy érdekes, de azt máskor egy nyugodtabb pillanatban szeretném átnézni, annak a linkjét elmentem az Instapaper-ben. A nagyon jónak talált bejegyzések, vagy oldalak pedig mennek a Ma.gnolia gyűjteményembe, majd másnap megjelenek a blogom RSS feed-jében. A nap további részében, ha unatkozok, vagy van egy kis szabadidőm, akkor pedig csemegézek az Instapaper-ben lementett linkek között.

Havonta egyszer átnézem a Reader Trends oldalát, végignézegetem a feed-eket, amiket feleslegesnek találok, azokról leiratkozok, esetleg kategóriákat módosítgatok.

Nekem ezzel a módszerrel sikerült elérnem azt, hogy a Google Reader-em mindig rendben van és velem dolgozik, nem ellenem.