… ma este. Sokszor esett már meg velem is, hogy körtelefonáltam az ismerősöket péntek este egy jó sörözésre. Legtöbbször 5-6 embert hívok fel ilyenkor, majd külön-külön megbeszéljük, hogy hol és mikor. Azt hiszem ennek mostantól vége, ugyanis itt a Zipiko. (a mondtad licensed by TV Shop)
Az alkalmazás egy végtelen egyszerű felületen hívja össze az ismerőseidet SMS-en keresztül egy találkozásra. A regisztrációhoz mindössze annyi a dolgunk, hogy beírjuk a telefonszámunkat, majd az SMS-ben kapott jelszóval belépünk. Ezután a “Let’s … at … on … around …” mondatod szépen kitöltögetve megadhatjuk, hogy kivel, mikor, mit és hol szeretnénk csinálni (még egyszer, hol szeretnénk csinálni). A rendszerben van egy egyszerű telefonkönyv szolgáltatás is, amin keresztül kiválaszthatjuk a meghívni kívánt ismerősöket, majd az alkalmazás küld szépen kiküld minden meghívott félnek egy SMS-t. Természetesen a barátaink által felvett találkozókat is láthatjuk a webes felületen.
Amit hiányolok a Zipiko-ban, hogy nem kapunk iCal feedet, ami szerintem jól jönne a naptárfüggő emberkéknek. Ezenkívül a 12-es óraformátum helyett jobban örülnék egy 24-es formátumnak. Mivel a szolgáltatás még béta - mi más lenne - így reménykedem, hogy ezek a dolgok is belekerülnek idővel, addig is kellemes sörözést mindenkinek.
Minden gépnyomkodó emberke álma egy olyan nő, akinek nem kell elmagyarázni, hogy mi az a Twitter, FriendFeed, Facebook etc. Sajnos a lányok nagy része még sose hallott ezekről a dolgokról, nézzük hogyan szoktassuk rá kedvesünket ezek használatára.
Mielőtt belekezdünk, fontos felmérni az adott webkettes szintet barátnőnkön, ehhez csak annyit kell tennünk, hogy szex közben a neve helyett azt kiáltjuk, hogy “Twitter: szeretkezek a barátnőmmel”. Ha érti a viccet, akkor nincs sok dolgunk, ha nem, akkor a pofon után kezdjünk neki az alábbi leírás alapján a folyamatnak. Fontos, hogy ott kell lennünk minden regisztrációnál. Nem azért, hogy biztosra menjünk, hanem, mert egyszerűen nem fogja érteni, hogy mit hogyan kell csinálni.
Nos, nézzük sorban, hogy mit és miért kell használnia álmaink nőjének ahhoz, hogy igazi, hozzánk hasonló webkettes nörd legyen.
Twitter: a legkényesebb ponttal kezdjük, ugyanis ennek a szolgáltatásnak a hétköznapi emberek mai napig nem értik a lényegét. Az ösztönzés egyszerűen annyi legyen, hogy “ide le tudod írni azokat a sztorikat, amiket nekem szoktál mondani, így bármikor újra tudom olvasni”. Ha ez nem felelne meg, akkor mondjuk neki, hogy ingyen sms. Először nem fogja érteni, hogyan megy ez át telefonra, de idővel megszokja.
Előny nekünk: elkerüljük az unalmas és felesleges beszélgetéseket.
Facebook: egyszerű az ösztönzés, annyit kell mindössze közölni kedvesünkkel, hogy itt bizony megtalálja Brad Pitt profilját és közvetlenül tud neki üzenni.
Gtalk/Gmail: ugye, hogy MSN-t használ! Mondjuk neki, hogy a Gtalk most menő, igaz ez elég buta ok. Miután elcsodálkozott a gyenge érven, közöljük vele, hogy így azonnal látni fogja, ha szerelmes levelet küldünk neki. Szidjuk kicsit a Freemail-t, amiért az minden kedves versünket elnyeli, de a Gmail mindig tettre kész.
Előny nekünk: sajnos nincs, csak egy újabb hely, ahol dumálhatunk szerelmünkkel.
RSS: kicsit bonyolultabb, de ösztönözzük azzal, hogy így bármikor elolvashatja a Nők Lapja, Velvet és sok más online bulvár újság legfrissebb híreit, sőt, a saját Twitter feedünket is ellenőrizheti innen.
Előny nekünk: ha már unni fogjuk a beszélgetést a Gtalk-on, akkor irányítsuk át RSS-t olvasni, mi pedig töltsük el mással a nehezen megszerzett szabadidőnket. A Twitter feed-re visszatérve, ezentúl sajnos nem lesz mindegy mit írunk a oda.
Flickr: ugye milyen ismerős, mikor MSN-en képet küld kedvesünk magáról. Egyszerűen közöljük vele, hogy ezentúl csakis a Flickr-es képeit fogjuk nézegetni, sőt ott többször is. Minden nőben van egoizmus, azonnal regisztrálni fog.
Előny nekünk: nincs több “nézd meg ezt a képet rólam” típusú üzenet chat közben!
YouTube: hacsak nem a kőkorszakból jött álmaink nője, akkor már valószínűleg látott YouTube-ot. Ha mégse, akkor mondjuk meg neki, hogy titkos sztriptízvideót tettünk fel magunkról. Ha regisztráció után nem találja, akkor csodálkozzunk, majd mondjuk neki, hogy valamit biztos elrontott.
Előny nekünk: nem sok, talán annyi, hogy mi is láthatunk majd sztriptízvideókat.
A legfontosabb szolgáltatásokon végigmentünk, természetesen nem állítom azt, hogy a fenti tippektől tényleg igazi webkettes nörd lesz barátnőnk, de az ahhoz vezető útra biztos rá fog lépni.
A legfontosabb az egész leírásban, hogy sose felejtsünk el igazi életet is élni kedvesünkkel!
Eltelt egy kis idő, mióta kitört a Plurkláz, én is megemlékeztem róla egy bejegyzésben. Érdekes, hogy azóta a Twitter-en lévő barátaimnak kb. fele vándorolt át részben vagy véglegesen a konkurenciához. Tettem én is egy próbát, gondoltam otthagyom a Twittert, unom a leállásokat, a lassulást, naponta olvasgatni egy Tumblr blogot, amin éppen azt írják mi volt aznap szar. Sajnos a Twitter nem éppen nevezhető az egyik legstabilabb szolgáltatásnak, de Plurk egyszerűen nem nekem van kitalálva. Az okok egyszerűek.
- Túl komplikált: mindig is a minimalista dolgokért voltam oda, a Twitter felülete ezt tökéletesen kielégíti, egyedül egy olvasatlan tweet számlálónak örülnék, amit ezzel a zsírmajommal meg is tudunk oldani, kár, hogy csak Firefox alatt. A tökéletes megoldás ez lenne, a Plurk egyszerűen rossz filozófiát követ, folyton jelez, ha történt valami új dolog és ez egyszerűen idegesít. Sokkal jobb lenne egy Socialthing-hez hasonló koncepcióban mutatni az új frissítéseket. Nemrég sikerült egy mute gombot felhegeszteni a bejegyzésekhez, amit bekapcsolva, többé nem figyelmeztet a rendszer az adott plurk-höz írt változásokról, de ez szerintem a tipikus kotonban szex megoldás. Nem fogom minden egyes bejegyzésen végignyomogatni ezt a gombot, legyen inkább alapból bekapcsolva, majd én megmondom mikor és melyik plurk-nél akarok figyelmeztetést.
- Hozzászólás horror: a fenti problémát főleg az a lehetőség okozza, hogy minden bejegyzéshez lehet hozzászólást fűzni. Igaz már nem olyan súlyos a helyzet, mint az induláskor, de akkor is beteg ötlet szerintem. A Plurk-re egyébként is sok grafomániás ember jár, akik viszont szeretnek ott csetelgetni.
- Karma rendszer: másokat lázba hoz, engem pedig hidegen hagy. Elhiszem, hogy kell valami okosság, ami visszahozza vagy inspirálja a felhasználót, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás. Ezzel csak azt érik el, hogy sok a “felesleges” bejegyzés születik csak azért, hogy nőjön az adott felhasználó karmapontja.
- Idióta emoticonok: anno a legjobban azért gyűlöltem meg a Windows Live Messenger-t, mert engedélyezte az animált hangulatjeleket. Ez Plurk-ön is megvan, lehet, hogy van akinek bejön a táncoló banán, de a 20. századvégi dizájnú animgifek ideje szerintem lejárt. Néha olyan érzésem van, mintha egy 15 évesek közötti MSN beszélgetésben lennék. Nem azt mondom, hogy ne legyenek emoticonok, de valami szolidabb szett implementálása sokat segítene a dolgon.
- Vízszintes elrendezés: maga az elképzelés nem lenne rossz, de nekem nem igazán jön be a megvalósítás, túl sok rajta a kihasználatlan terület és sokat kell görgetni. A másik ami a sírba tudna vinni, hogyha az egérmutató a lifestream felett áll, akkor a görgővel is vízszintesen kezdi pörgetni az oldalt, holott én csak az aljára akarom tekerni a lapot. Nem igazán júzerbarát megoldás.
A sokak által plusznak tartott dolgokat negatívan írom le, tudom, de ezek egyszerűen idegesítenek a Plurk-ben. A mobilos felület nem lenne rossz, de nem fogok oldalt töltögetni minden egyes új hozzászólás miatt, tehát ez sem megoldás. Mégis miért használom akkor a szolgáltatást? Egyszerűen azért, mert sok Twitter-ről átvándorolt ismerősöm van ott és érdekel, hogy mi van velük.
Jóccakát!
Amióta szinte minden fontosabb webkettes cucchoz készül iPhone-os felület, azóta mindig letudom az asztali klienst, úgy hogy csinálok egy SSB-t az adott oldalnak Fluid-dal. Viszont ez ahány oldal annyi alkalmazás, sokkal jobb lenne, ha egy programból elérnénk mindet, például a menüsorunkból egy kattintással. Nos, itt egy videó erről, nézzük hogyan:
Update: közben kikerült ez a videó Fluid Blog-ra is. Check out!
Angelday linkelte be pár napja a Plurk nevű új microblogging szolgáltatást (azóta félig-meddig magyarul is elérhető), ami hasonló a Twitter-hez. A lényeges különbség, hogy itt, a megszokott Twitter-es felület helyett egy idővonalon látjuk a barátaink frissítéseit és van egy karma rendszer, amivel további plusz funkciókat érhetünk el bizonyos pontszámok alapján.
Érdekes, hogy egy nem várt hype övezi most ezt az oldalt. Sokan regisztráltak a Twitter-ről, köztük én is használom, viszont van egy-két furcsaság, amit nem igazán értek az oldalban.
Két nap alatt 31 ismerősöm gyűlt itt össze, ami a Twitter-hez képest nem nagy szám, mégis a Plurk-ön ennyi emberrel már egyszerűen követhetetlen, hogy éppen mi történik. Betudható ez a hirtelen őrületnek is, de a fő oka szerintem az, hogy minden egyes állapotfrissítéshez lehet külön további hozzászólásokat is írni, amit sokat egyszerűen chatre használnak. Mivel a Plurk realtime ajax-os felülettel rendelkezik, a frissítések azonnal látszanak, a timeline alján láthatjuk az új hozzászólásokat és frissítéseket is. Valahogy RSS olvasó érzete van az egésznek, viszont itt szinte fél percenként jön valami.
Természetesen lehetőségünk van letiltani a hozzászólásokat a saját bejegyzéseinknél, de attól még más emberkék megjegyzései megjelennek a felületen. A legjobb megoldás szerintem egy csillagozásos lehetőség lenne, hasonlóan a Gmail-hez, a legfontosabb frissítéseket bejelölnénk és csak az ahhoz írt új hozzászólások jelennének meg.
Jelenleg nem igazán tudom hova rakni a Plurk-öt, a kérdés adott, hogy miért használjak egy újabb Twitter klónt, mikor az eredeti is teszi a dolgát - a héten legalább is stabilabb, mint eddig volt. Kíváncsi vagyok mikor csendesül le ez a Plurk őrület.
Nemrég váltottam az Instapaper-ről a LaterLoop nevű alkalmazásra, amivel a később elolvasni kívánt oldalakat menthetjük le egy listába. Természetesen az Instapaper is tökéletesen használható erre, de a LaterLoop tovább viszi ezt nagyon okos funkciókkal, közben pedig egyszerűen használható.
A LaterLoop az Instapaper-hez hasonlóan egy bookmarklettel használható, ezt a kedvencek sávra húzzuk, majd ha találunk egy érdekes oldalt - amit később át szeretnénk nézni/olvasni - egyszerűen rákattintunk és az máris a LaterLoop listánkba kerül. Már a mentés is egyszerűbb, mint az Instapaper esetében, ott egy popup ablakban bukkan fel a Saved felirat, itt egyszerűen egy fehér JavaScript-es overlay lesz az oldalon, a címsorban pedig a Saved felirat jelenik meg. Ha kész a mentés, akkor visszatér az oldal az alapnézetbe. A bookmarklet integrálódik a Google Reader-rel is, ami nekem nagyon kellemes funkció. Ha aktiváljuk, akkor a Reader-ből azonnal lementi az éppen aktív bejegyzés a LaterLoop listánkba.
A LaterLoop-hoz letölthető egy Firefox kiegészítő is, amivel akár offline is tárolhatjuk a lementett oldalakat a Scrapbook nevű Firefox addonra épülve. A kiegészítő ezen az egy extra funkción kívül ugyanazt tudja, mint a fentebb leírt bookmarklet.
Természetesen ahogy egy jó webes alkalmazáshoz illik, a LaterLoop iPhone-ról elérhető felülettel is rendelkezik, így a linkeket akár utazás közben is elérhetjük, ha pedig teljesen el vagyunk zárva az internettől, akkor előzőleg lehetőség van letölteni egy zip archívumban a legfrissebb, legrégebbi vagy egy véletlenül összeállított 30-as listát a lementett oldalakról.
A LaterLoop Google App Engine alapokon nyugszik, elérhető innen.
Ma reggel hibásan működött a Google Reader. Ami érdekes volt, hogy a felhasználók egyből csiripelték Twitteren, hogy nem jó a szolgáltatás. Nem tudom mi volt a háttérben, a lényeg, hogy valamiért nem frissítette a feedek listáját a Reader. Természetesen már helyreállt, de érdekes volt nézni, hogy a felhasználók mennyire függnek egy online szolgáltatástól.
Az is hozzájárul egy webes alkalmazás sikeréhez, hogy mennyire stabil a szervereinek működése. A Twitter ami talán egyedül különleges, mivel nem az egyik legstabilabban működő szolgáltatás - pár napja megint gyakoriak a hajnali kihagyások - mégis sokan használják. Viszont a Google Reader esete azért volt számomra fura, mert alapjában véve egy stabil rendszerről beszélünk - persze itt is előfordulhatnak hibák - amikor pedig teljesen használhatatlan, akkor felhasználó pánikba esik. Itt nincs újraindítás vagy újratelepítés, ha valami nem működik, akkor nem csak neked rossz, hanem mindenkinek. Talán ezt előnyként is el lehetne könyvelni, mivel egy offline alkalmazás esetén a hiba csak nálad áll fent. Ilyenkor jön a vad keresgélés a probléma megoldása után, fórumturkálás és hasonló dolgok. Egy online szolgáltatás esetén viszont általában mindig lehet tudni a leállások vagy egyéb hibák okát és a helyreállítás is gyorsabb lehet, mivel az üzemeltetőnek ez egyértelműen érdeke és az sem utolsó szempont, hogy nem neked foglalkozni a karbantartással.
Mégis mi a megoldás, hogy ezt elkerüljük? Ha egy olyan szolgáltatásról beszélünk, mint a Google Reader, akkor nem hiszem, hogy nagy érvágás egy leállás, viszont egy Gmail vagy Basecamp esetén, amit sokan munkaeszközként is használnak, már pénzkiesést okozhat a felhasználónak. Ami a megoldást illeti, nem hiszem, hogy lenne tökéletes módszer, egyszerűen nekünk kell eldönteni, hogy a használni kívánt webes alkalmazás megéri-e a váltást az offline verzióról. Ha rászánjuk magunkat, hogy egy webes felületet használjunk kritikus adatokra, akkor a legjobb, ha meggyőződünk róla, hogy az adott szolgáltatás biztosít-e valamilyen módot az ott tárolt adataink offline elérhetőségére, így talán megkímélhetjük magunkat egy leállás okozta idegességtől.
Te mennyire bízol egy webes alkalmazásban? Mennyire függsz egy leállás okozta következményektől? Ha használod valamilyen offline program webes megfelelőjét, akkor mi volt az ok amiért váltottál?
Látjuk már a webhárom felé való törekvéseket, elég csak a Google Friend Connect-et, vagy a Data Portabilty-t megnézni. A lényeg, hogy minden szolgáltatás egyesített alapon kezelje az alapfunkciókat - ismerősök, jelszó, a te adataid stb. Az átjárhatóság a fő cél, hogy bármelyik nagyobb oldalról elérhessem a megszokott baráti körömet, ne kelljen újra végigjelölgetni mindenkit, ne kelljen 28 jelszót megjegyeznem, minden legyen univerzális. Szeretném a figyelmetekbe ajánlani xSolutions írását a web múltjáról és a jövőjéről.
Nemrég jártam rokonlátogatóban, érdekes volt átélni ahogy a beszélgetés a család többi tagjával áttért az internetre. Az egyik rokon nemrég vásárolt egy gépet, teljesen kezdő user volt, így rám várt a tisztes feladat, hogy beállítsam neki.
Természetesen az első dolgom egy Firefox install volt, majd gyorsan elmagyaráztam a működését. Mivel alap dolog volt az iWiW, Freemail és barátainak könnyű elérhetősége, ezért használatba vettük a bookmark bart. Az iWiW-et még meg is értettem, de a Freemail-ről gyorsan próbáltam Gmail-re terelni a családot. Természetesen elmagyaráztam miért jobb, majd vártam a szokásos ellenérveket, hogy úgy se értik, meg már megszokták, de nem. A család összes tagja kapott szépen Gmail-es fiókot, majd egy gyorstalpaló Gmail tanfolyam jött.
Miután elmagyaráztam a fő funkciókat, odaengedtem mindenkit a géphez, hogy barátkozzanak a felülettel. Az első lépés természetesen egyből az volt, hogy személyre szabták az avatarjukat és az aláírásukat. A legérdekesebb az volt, ahogy édesanyám unokatestvére beállított egy filtert a beérkező Freemail-es levelekre. Második nekifutásra sikerült is neki, szépen jöttek az iWiW értesítők és egyéb Freemail-ről megszokott spam-ek. A kérdése annyi volt csupán, hogy nem-e lehet valamilyen mappa szerint szervezni a leveleket. Mivel a címkéket elfelejtettem megmutatni, így gyors magyarázás után az előzőleg beállított filtert módosította, minden beérkező Freemail-es levél automatikusan “Freemailről” címkét kapott.
A következő kellemes meglepetés a Gtalk használatba vétele volt. Mivel édesanyám is Gmail-t használ már, sőt, mondhatom, hogy naponta a legtöbbször megnyitott alkalmazásává vált, így kézenfekvő volt, hogy őt vegyék fel partnernek. Ez meg is történt, majd pár nap múlva láttam, hogy használják is a szolgáltatást, majdnem minden közelebbi rokon, aki Gmail-t használ, itt tartja velünk a kapcsolatot.
Természetesen az MSN is működik, viszont oda inkább a régi osztálytársak, barátok vannak felvéve. Ami inkább érdekes az édesanyám, aki már tényleg aktív internetfelhasználóvá vált. A Gmail, iWiW, MSN, Skype, Picasa állandóan futó alkalmazások a gépén. Próbáltam már lebeszélni az iWiW-ről, de később jöttem rá, hogy felesleges, lényegében ez egy neki való szolgáltatás. Ő csak arra használja, hogy felvegye a kapcsolatot a régi barátokkal. Az internetes közösségi életet inkább az MSN, Gtalk, Skype és Picasa használatával éli meg. Gmail-en ír egy emailt, majd rövid levélcsere után felveszi az illetőt MSN-re, Skype-ra, Gtalk-ra, végül itt beszélnek újra, két mondat között pedig Picasa-ról linkel be albumokat a családról. Azt hiszem ő már nem vágyik ennél többre, nem akar Facebook-on alkalmazásokat telepíteni, nem akar minden percben 140 karakteres üzeneteket írni, nem akar blogot vezetni, egyszerűen csak tartani akarja a kapcsolatot a régi barátokkal. Simple and clean közösségi élet.
A te családodban mennyire épült be az internet a közösségi szokásokba?
“Édesapám hiába ért a számítógépekhez, valamiért ez a webkettes mizéria már nem érte el. Lehet, már túl idős? Anno szerencsésen belekerült abba a rétegbe, aki szerette fiatalként is a számítógépet, de talán még egy változáshoz már túl öreg.”
RSS
- Ha tetszett amit a blogon olvastál, akkor iratkozz fel az alábbi RSS értesítőkre:
- Bejegyzések RSS
- Megjegyzések RSS
- Podcast
- Ezt olvastam
- Mi az az RSS?
- Feliratkozás hírlevélben
