Érdekes dolgot találtam a Twitter Grader-en _original posztjának olvasgatása közben. Az oldal ad egy pontszámot neked a követőid száma, updateid és sok egyéb adat alapján, de nem is ez az amiről írni akartam.
A lényeg, hogy itt elérhető egy top25-ös lista is a legbefolyásosabb - na ezt még egyszer, a legbefolyásosabb - magyar Twitter felhasználókról, ahol a 13. helyezett vagyok jelenleg. Természetesen ez hülyeség, de mindenesetre meglepett.
A Twitter Grade-en te is megnézheted a saját statod, mindössze annyi a dolgod, hogy a főoldalon beírod a Twitter felhasználóneved, majd az oldal kiköpi egy gyors kalkulálás után, hogy mennyire értékelt téged a rendszer.
Update: a lista sajnos nem teljes, ugyanis a “hungary” kifejezésre keresés nem ad ki minden magyar Twitter felhasználót.
Sajnos még nem elérhető az AppStore-ban a Tweetie nevű új és talán az eddigi legjobb GUI-val rendelkező Twitter kliens - legalábbis az oldalon lévő screenshotok ezt sugallják.
Amikor Twitter kliensről beszélünk, akkor két jónak mondható megoldást kapunk jelenleg az iPhone-unkra. Az egyik a Twiterrific, ami bár szép, de sajna az ingyenes verzióban reklámokon kell átrágnunk magunkat ahhoz, hogy megtudjuk éppen mit csinál körülöttünk a nagyvilág. A másik a Twinkle, ami a méltán nagyhírű Tapulous banda műve (nekik egyébként is köszönhetünk már egy adag nagyszerű alkalmazást a telefonok telefonjára). A Twinkle lényegében tökéletes Twitter kliens, de sajnos a GUI elég lassúcska, és azt hiszem, hogy gyors olvasásra ez se igazán megfelelő.
Itt jön a képbe a Tweetie, ami egy iChat és egy iPhone-os SMS.app-ból összegyűrt valamire hasonlít első ránézésre, viszont, ha jobban szemügyre vesszük, akkor igazából ez az a GUI, amit el tudok képzelni egy igazán jó és gyors mobilos Twitter kliens alá.
Végül pedig beszéljenek a funkciók, egyenesen kopipésztelve az oldalról:
- Handle multiple twitter accounts.
- View your timeline, replies, direct messages and favorites.
- Browse your friends and followers.
- Post new tweets, retweet, reply directly to tweets and send direct messages.
- Follow and unfollow people.
- Mark tweets as favorites.
- Navigate reply chains.
- Inline web browser.
- Post links with automatic link shrinking via bit.ly.
- Upload pictures to twitpic.com.
- Update your twitter location.
- View twitter trends and perform custom searches.
- Save your favorite searches.
- Implements the full twitter API.
- Uses secure connection (https).
A “hét oldala” címet ezen a héten a Tweetie kapta meg.
Tegnap elindult a már általam régóta várt videókonferencia lehetőség a Gmail-ben. A szolgáltatást tökéletesen lehet használni a webes Gmail-ből egy pici add-on telepítése után. Itt a bökkenő az általam megálmodott funkcióban, ugyanis egy ilyen apró program telepítése valahogy nem illik bele a Google/Gmail által elképzelt felhőben futó, platformfüggetlen alkalmazások közé.
Értem én, hogy a videochat nem egy mindennapi funkció, de már olyan sokan meg tudták ezt oldani Flash alapon (egyébként egy jobban hozzáértő egyén felvilágosíthatna a hozzászólásokban, hogy a nagy Google-nél miért nem?). Sajnos így még mindig nem tudok megszabadulni a már lassan csak koloncként fent lévő Skype-tól (egyre ritkábban indítom el). A legviccesebb, hogy akkor is telepíteni kell ezt az add-ont, ha egyirányú videózást kívánunk folytatni valakivel.
De, hogy ne csak rosszat írjak, a szolgáltatás teljesen nyílt Jabber és H264 alapokon fut, amit bárki implementálhat egy külsős GTalk kliensbe (iChat, hellómi?). A következő dobás tehát Steve kezében van, akitől mostantól várjuk a videó alapú konferenciával felszerelt GTalk kliens az iChat személyében.
A screenshot hajnal 2-kor készült, így sajnos beszélgetőpartner híján, csak én fejemet láthatod, amint a videochat beállításokat próbálgatom.
Kicsit félelmetes belegondolni, hogy ma egy pár betűből álló kitalált névből lényegében bármit megtudhat az ember egy másik személyről. Emlékszem anno pár fórumon voltam regisztrálva és csak az ott leírt dolgaimat tudta meg egy számomra teljesen ismeretlen ember. Ezzel szemben ma a megfelelő szót bepötyögve a Google-be, máris tudja, hogy mi a nevem, hol lakom, hol vagyok, miről írok ebbe a blogba, éppen mit csinálok, milyen zenét hallgatok.
Valahogy elfelejtjük ezt, mikor egy újabb tweetet gépelünk, vagy egy új blogposztot publikálunk, futtatjuk a Last.fm-et, képet töltünk fel Flickr-re. Természetesen a barátaink nagy része nem azzal foglalkozik, hogy utánunk kémkedjen a neten, de a lehetőségük bármikor meglenne rá. Elég egy átlagos felhasználóból kiindulni, aki mondjuk regisztrált az iwiw-en, esetleg használ még pár közösségi szolgáltatást. A megfelelő helyen utánanézünk és máris tudjuk éppen mivel foglalkozik. A nick mögött lévő identitás sokkal fontosabb lett, mint anno. Ahogy egyre jobban lépünk át az online térbe, annál jobban ki vagyunk annak a lehetőségnek téve, hogy lényegében bármikor rosszindulatúan használhatják fel ezeket az információkat.
Gondolom hallottál már arról, hogy állásinterjú előtt a leendő főnök szeret rákeresni az alkalmazott iwiw profiljára, ahol elég egy rossz pillanatban ellőtt kép és akár ugorhat is az állás. Az első pillanat, ahogy mondani szokták. Sajnos az emberek jelentős része ez alapján ítél mai napig, sokszor személyes találkozás nélkül. Igen, a negatív dolgaink ott vannak a net egyik eldugott részében, lehet, hogy észre sem vesszük, de másnak elég egy feltűnő pillanat, írás, kép, gesztus vagy bármi más. Természetesen nem akarok senkit félelemben éltetni, de azért érdekes elgondolkozni azon, hogy mielőtt elkezdünk használni egy újabb közösségi szolgáltatást, vajon mennyire leszünk publikusak, vagy mielőtt megadunk magunkról egy jelentéktelennek tűnő adatot, vajon vissza tud-e ezzel élni valaki. Ne felejtsük el, hogy ez az internet már nem az az internet, ami 5-10 éve volt.
A backup valahogy mindig érdekes kérdés a felhasználók körében, van aki félti az összes bitjét és komoly pénzeket öl az otthoni backup rendszerbe, van akit nem érdekel, pár havonta kiírja az adatait egy DVD-re, majd elteszi azt és nem veszi elő többet. Az utóbbi fajta voltam én is, viszont a sokadik rendszertelepítés után elgondolkozik az ember a megoldáson. Mondhatjuk azt, hogy a tökéletes megoldást én sem találtam meg, de jelenlegi módszeremmel meg vagyok elégedve.
Nem is igazán tudom hol indult a webkettes rádiózás, talán a Last.fm volt az első, ami igazán jól csinálta, legalább is a felhasználók számából ítélve. Természetesen a weben nem áll meg az élet, időközben rengeteg hasonló szolgáltatás indult el (Imeem, Deezer), így ma már szinte mindenki elérheti ezeket a lehetőségeket és a mögöttük lévő több millió zenét.
Én még emlékszem azokra az időkre, amikor nagy szónak számított, ha egy 5GB-os mp3 library-vel rendelkeztél, a sok éjszakára, amit eltöltöttél a DC és társai előtt új zenére vadászva. Ma csak annyi a dolgod, hogy fellépsz az egyik fentebb említett oldalra és máris zenék milliói várják azt, hogy hallgasd őket. Az igazi áttörés persze az lenne, ha lenne egy olyan alkalmazás, ami egy szofisztikált felületen tudná megcsinálni azt, hogy a beírt előadó összes zenéjét kidobja, majd onnan egyszerűen tudjuk hallgatni az albumait. A Spotify valami hasonlót ígér.
Már figyelem a szolgáltatást egy ideje, az egész egy letölthető kliens mögötti hatalmas médiatár és rádió, szinte bármit megtalálhatunk ezen keresztül. Hosszú várakozás után végre ma megkaptam a meghívómat, viszont mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, az oldal “figyelmesen” jelezte, hogy sajnos a szolgáltatás még nem elérhető itthonról. Szerencsére a Hotspot Shieldet beizzítva tudunk regisztrálni, majd letölteni a klienst. A programhoz szerencsére már nem szükséges a proxy szerver (remélem ez így is marad), így egyszerűen tudjuk használni. A felület nagyon hasonló az iTunes-hoz, egy ízléses sötét témába burkolózott alkalmazás. Bal oldalon a főbb menük, felül a kereső, egy oda-vissza gomb és középen pedig maga a zenék.
A keresőbe beírva egy zene címét, egy albumot vagy egy előadót, a rendszer azonnal kereséshez lát (P2P feeling), majd alul a listában kidobja a találatokat. Ránéztem pár kisebb előadóra is, minden keresésnél talált legalább 3 dalt az adott emberkétől. Mondhatjuk azt, hogy a kínálat közel tökéletes. A találatokra duplaklikkelve azonnal elindul a zene is, szinte mintha a gépünkről hallgatnánk azt. A rendszer szerencsére cacheli a meghallgatott dalokat, így nem kell állandóan letöltögetni a fájlokat.
Feltevődik a kérdés, hogy letölthetők-e ezek a zenék? Természetesen nem, mivel a Spotify webrádiónak mondja magát, nem egy újabb MP3 letöltő alkalmazásnak. Ezen az egy hátrányon kívül szinte bármit megtehetünk a zenékkel, lejátszási listába rendezhetjük, korlátlan számban hallgathatjuk, vagy megoszthatjuk egy másik Spotify felhasználóval. A szolgáltatás tartalmaz egy Last.fm-hez hasonló webrádiós felületet is, ahol műfajok és idő szerint hallgathatunk zenét.
Az ingyenes rendszer jelenleg meghívásos alapon működik, vagy előfizethetünk rá havi pár ezer forintért és nem kell meghívóra várnunk. Ha jól értelmeztem az oldalt, akkor a fizetős verzió itthon is elérhető, így aki nem sajnálja a pénzt a kényelemért, annak bátran ajánlom a Spotify-t.
(Mielőtt a hozzászólásokban meghívót kérnétek, elmondom, hogy jelenleg csak a fizetős verzió ígér 20 db invite-ot, én pedig az ingyenes szolgáltatást használom, így nem rendelkezek meghívóval)
Egyébként te használod a posztban leírt szolgáltatásokat vagy hasonló lehetőségeket?
Van nekünk egy csodás készülékünk iPhone néven, mellé csomagolva több ezer hasznos - nagy része haszontalan - alkalmazás. Ahogy a legutóbbi keynote-on hallhattuk, nagyon úgy néz ki, hogy az Apple-nek a következő fejőstehene az AppStore lesz. Sokan fikázzák, mert zárt, de én valahogy jobban szeretem így, mintha valami ellenőrizetlen helyről tölthetnénk iPhone-ra alkalmazásokat. Egy valami mégis nem hagy nyugodni, ami talán nem is az Apple és az AppStore hibája, hanem a külső fejlesztőké. A mai napig találunk olyan lehetőségeket az iPhone-ban, amire már jogosan várnánk megoldást. Az alábbi listában felsorolom azokat az alkalmazás területeket, amire én még nem találtam megfelelő megoldást.
IM/chat: Jelenleg három kliensről tudok az AppStore-ban, amivel AIM/Jabber/MSN stb. hálózatokon tudunk chatelni. Ebből egy fizetős, a másik kettő ingyenes. A fizetős megoldás a MobileChat néven elérhető app. Az alkalmazás felülete tipikusan iPhone-os, szóval szép és egyszerű, viszont a működése és a stabilitása már elég gyér. Sokszor bont kapcsolatot, fagy, szóval kidobtam, mert nem megfelelő. A következő ingyenes megoldás az IM+ néven elérhető program. A felület és a működés szintén rossz. Az utolsó lehetőségünk már egy kellemesebbnek mondható alternatíva, amit Palringo néven keressünk. A kliens nagyon stabil, viszont a felülete nagyon csúnya. Jelenleg ezzel chatelek iPhone-ról, de titkon várom az iChat iPhone-os verzióját az Apple-től, esetleg valami külső fejlesztőt, aki a MobileChat-hez hasonló alkalmazást rak össze, ingyen és stabilan (lásd az Adium Mac-en). Vannak egyéb elérhető webes alkalmazások, mint például a Beejive vagy a Meebo, de ezek használata lassú és nehézkes.
Tennivalók: itt már kicsit jobb a helyzet, de igazából arra várok, hogy az Apple integrálja az iPhone-ba a Leopard todoit. Jelenleg a legjobban működő alternatíva az OmniFocus, ami tisztességes asztali és iPhone-os alkalmazással is rendelkezik, de ezeket csillagászati áron kapjuk meg. A következő, az általam is használt Things, ami viszont érdekesen oldja meg a szinkronizálást. A többi elérhető todo alkalmazás pedig vagy használhatatlan, vagy nem tud szinkronizálni a gépemmel.
Videó felvevő: kicsit érdekesebb téma, jailbreakelt iPhoneokra már régóta elérhetők különböző alkalmazások, amikkel tudunk videót felvenni (lásd Plastik Józsi tegnapi posztját), viszont hivatalosan még nem kapunk ilyen programot. Azt hiszem itt teljesen felesleges várni külső fejlesztőre, ez az Apple dolga lesz.
RSS olvasó: a mai téma egy másik posztomban, igazából mindegyik félmegoldás vagy fizetős kliens.
Egyéb: három kedvenc webkettes szolgáltatásomnak még mindig nincs iPhone-os natív alkalmazása. Az első a Brightkite, ami egy helyfüggő szósölnetwörk. Hasonló a Twitter-hez, de mégis más és azt hiszem illene a webes iPhone felületen kívül egy natív klienssel is rendelkezni, ha már van a telefonban GPS modul. A következő a Hype Machine, amit jelenleg egyszerűen imádok. Azt hiszem egy jó kliens nagyot dobna a szolgáltatáson. Az utolsó a DropBox, amit az Air Sharing nevű alkalmazáshoz hasonlóan tudnék elképzelni. A DropBox jelenleg is rendelkezik iPhone-ra optimalizált felülettel, de képnézegetésen kívül nem sok mindenre tudjuk használni.
Én jelenleg ezeket várom, neked mi hiányzik még az iPhone-ról?
Sok hónapja hűséges Google Reader felhasználó vagyok, mai napig az egyik legjobb RSS olvasónak tartom a Reader-t, ám mégis váltásra szántam el magam. Az ok egyszerű, mióta megvan az iPhone-om, azóta szinkronizálási mániám van, lényegében szerintem akkor igazán hasznos egy alkalmazás, ha van egy iPhone-os verziója is, ami a “felhőben” tárolja az adatokat és onnan bármelyik eszközömön meg tudom tekinteni.
Jelenleg a MobileMe-n keresztül szinkronizálom a naptáramat, címjegyzékemet és bookmarkjaimat, egyszerűen imádom a szolgáltatás láthatatlanságát, nem igényel semmi beavatkozást, cserébe viszont elég drága a tudásához képest. A MobileMe Mail-t nem használom, mert van egy sok éves Gmail fiókom, amivel teljesen elégedett vagyok, mellesleg ezt is teljesen szinkronban tartom a MacBookommal egy egyszerű IMAP elérésen keresztül.
Visszatérve a Google Reader-re, habár nagyon jó RSS olvasó az asztalon, a telefonon sajnos már nem ilyen kényelmes. Igaz kapunk a Reader-hez egy iPhone-ra optimalizált változatot, de én még mindig úgy vélekedek erről az iPhone Webapp dologról, hogy egy nagyon gyenge félmegoldás, a Reader-é pedig szerintem kényelmetlen is. Lényegében ez volt a fő ok amiért otthagytam a Reader-t. Thingol ajánlotta az iTouch-on a Byline nevű alkalmazást, ami egy Google Reader kliens iPhone-ra, de sajnos fizetős, egy RSS olvasóért pedig nem vagyok hajlandó fizetni, szóval ez a megoldás is kiesett nálam. A választásom a NetNewsWire-re esett Gaba után szabadon, aki már egyszer megdicsérte a kedvenc iPhone-os alkalmazásairól szóló posztjában. Hasonlóan vélekedek én is, a natív NetNewsWire egy nagyon kényelmes felülettel rendelkező RSS olvasó, mind az asztalon, mind a telefonon (a NewsFire-ért azért jobban fáj a szívem 
). Ami talán a leglényegesebb, hogy ez is a felhőn keresztül szinkronizál az asztali és a mobil változat között, így amit már olvastam a gépen, azt a telefonon is olvasottként látom.
Sajnos a váltásom nem volt teljesen akadálymentes, a NetNewsWire alatt mozgó szinkronizálási szolgáltatás először egyszerűen nem működött. A két kliens között teljesen más állapotban volt, mint a webes NewsGator-on. Ma vettem elő újra a programokat, ezúttal sikeres szinkronizálással (jelenleg teljesen jól működik mindkét irányba). Kicsit azért még tartok a szolgáltatás stabilitása miatt, de majd meglátjuk, hogy gyakorlatban is beválik-e a váltás.
Egyébként innen kérdezném a NetNewsWire usereket, hogy náluk mennyire stabil a szinkronizáció, meg úgy egyébként is mennyire vált be?
Gondolom neked is ismerős az az érzés, mikor kényelmesen ülsz a géped előtt, mondjuk nyakig egy kreatív melóban, vagy egy békés böngészés közepén, majd hirtelen zörgés, csattogás, piros sziréna, chat ablak, “Szia, LOL, ezt a videót nézd meg”, a következő sorban pedig legtöbbször egy YouTube videó linkje díszeleg. Az első reakcióm ilyenkor egy nagy “takarodj a tudod hova”. Másodjára pedig hűvösen begépelek egy “Szia, nem érek rá” sort az ablakba, majd bezárom.
Másik eset, nézegeted a kedvenc RSS olvasódban a híreket, egyszer csak betölt egy bejegyzést, amiben egy LOL és egy videó van. Természetesen mellette a kötelező “ezt a videót meg kell nézned” szöveg. Mit csinálsz ilyenkor? A mazoisták megnézik, higgadtabb egyének továbblapoznak, az ilyet már sokat látott alakok pedig vagy kilépnek az RSS olvasóból vagy leiratkoznak a blog feedjéről.
Térjünk vissza a chates esetre, miért idegesít ez engem annyira? Egyszerű, mindig akkor jönnek ezek a linkek, mikor semmi kedvem nincs ahhoz, hogy megnézzem az aktuális idiótát, aki szétveri magát. Semmi kedvem az éppen százmillió főt is meghaladó nézettséget produkáló vicces videóhoz. Nem érdekel, hogy a cigányok/alkoholisták/csövesek éppen mit szerencsétlenkednek, vagy hogy Gyurcsányról megint összevágtak egy videóklippet. Nem, nem és nem. Nem akarom fogni a fejem a meglepődéstől vagy attól, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye. Te, mint linkelő egyén, biztos nagyon jót szórakoztál ezen a videón és mivel az ember akkor a legszocializáltabb, mikor nevet, ezért tuti, hogy neked is rá kell kattintanod az első áldozatra a kontakt listádban és máris mindenféle előzmény nélkül belinkelni neki ezt.
Sokszor még a köszönést is elfelejted, nemhogy megkérdezni, “Hé, ráérsz, van egy jó videóm”. Csodálkozol, hogy még nem blokkoltak, esetleg nem küldtek el a francba? Van egy olyan érzésem, hogy közel vagy hozzá, de adok egy tippet. Használj mondjuk egy blogszolgáltatót, de legjobb, ha regelsz a Tumblr-re, majd megadod pár hozzád hasonló alaknak a linket és oda linkelgeted be a videóid. Hidd el, sok embert fogsz ezzel megkímélni és talán nem fog mindenki egy hülyének nézni.
Köszönöm!
… ma este. Sokszor esett már meg velem is, hogy körtelefonáltam az ismerősöket péntek este egy jó sörözésre. Legtöbbször 5-6 embert hívok fel ilyenkor, majd külön-külön megbeszéljük, hogy hol és mikor. Azt hiszem ennek mostantól vége, ugyanis itt a Zipiko. (a mondtad licensed by TV Shop)
Az alkalmazás egy végtelen egyszerű felületen hívja össze az ismerőseidet SMS-en keresztül egy találkozásra. A regisztrációhoz mindössze annyi a dolgunk, hogy beírjuk a telefonszámunkat, majd az SMS-ben kapott jelszóval belépünk. Ezután a “Let’s … at … on … around …” mondatod szépen kitöltögetve megadhatjuk, hogy kivel, mikor, mit és hol szeretnénk csinálni (még egyszer, hol szeretnénk csinálni). A rendszerben van egy egyszerű telefonkönyv szolgáltatás is, amin keresztül kiválaszthatjuk a meghívni kívánt ismerősöket, majd az alkalmazás küld szépen kiküld minden meghívott félnek egy SMS-t. Természetesen a barátaink által felvett találkozókat is láthatjuk a webes felületen.
Amit hiányolok a Zipiko-ban, hogy nem kapunk iCal feedet, ami szerintem jól jönne a naptárfüggő emberkéknek. Ezenkívül a 12-es óraformátum helyett jobban örülnék egy 24-es formátumnak. Mivel a szolgáltatás még béta - mi más lenne - így reménykedem, hogy ezek a dolgok is belekerülnek idővel, addig is kellemes sörözést mindenkinek.
