Azt mondtam kimaradok belőle, de csak nem tudok szó nélkül elmenni a téma mellett. Pár napja dobott a ComputerWorld egy cikket, amiben öt pontban foglalta össze, hogy miért jobb a Vista a Mac OS X-nél. Ahogy várható volt, a cikket hatalmas flame követte, átvette a Beszéljükmac és az AppleBlog is.

Nem akarok hozzáfűzni a vitához semmit, inkább szeretnék leírni egy sztorit, talán egy kapcsolat is lesz a két dolog között. Akkoriban történt mikor Gyurcsányról és haverokról kiderült, hogy bizony elkúrták. Az egész ország felháborodott, tüntetések, rongálások és más egyéb, de természetesen mindenki okos volt. A legviccesebbek azok a tüntetők voltak, akik errefelé szervezgettek félpályás útlezárásokat.

Debrecenben dolgoztam akkoriban, a buszom minden reggel 6:45-kor indult. A work 8-kor kezdődött, unalmas volt és egyhangú. Az egyik napom érdekesen szarul sikerült, nem tudom miért, maga az egész közérzetem rossz volt, a főnök is baszogatott, így tényleg nem vártam jobban semmit, mint hogy végre otthon legyek.

Hazafelé mindig kerülővel mentem, Debrecenből indult egy busz fél 4-kor Hajdúszoboszló felé, majd onnan ide Nagyhegyesre fél 5-kor. A közvetlen jártok szarok voltak mindig erre, vagy túl hamar indultak, vagy túl későn, így maradt ez a megoldás.

Mivel az emberek nagy része ilyenkor fejezte be a napi igahúzást, ezért állandó volt a tömeg, örültem mikor végre felszálltam és ellazulhattam egy kicsit. Elindultunk. Az út nem volt hosszú, kb. 30-35 perc volt átérni az átszálló helyre, ott volt még egy 20 percem a következő buszig, majd irány haza. Egyszerűnek tünt. Debrecenből kikanyarodva volt egy hosszabb egyenes szakasz és az ott ránk váró meglepetés. Rendőrautók, majd egy csomó civil, magyar zászlót lengetve és a fél utat lezárva. Igazából nem értettem soha, hogy miért zárják le az utat? Ezzel csak a többi ugyanolyan hétköznapi embert szivatják, mint amilyen én is vagyok. Nem volt jobb dolguk, mint kint állni az esőben pár hülye transzparenssel és gátolni a forgalmat, leblokkolni annak a busznak az útját, amin ültem én is többed magammal, elfáradva egy hosszú nap után, csak arra várva, hogy végre hazaérjek.

Kb. 20 percet rostokoltunk ott, mivel a forgalom csak egyoldali volt és egy nagyobb dugót sikerült összehozniuk a tüntetőknek. Negyed óra ácsorgás után kezdtem kicsit félni, hogy le fogom késni a másik buszt, majd mikor elindultunk, kinéztem az ablakon. Álltak kint az emberek az esőben és ordibálnak össze-vissza. Emlékszem, hogy a mellettem ülő csaj meg is jegyzete, hogy inkább mennétek haza a meleg házba hülyék.

A buszt természetesen lekéstem, várhattam egy órát a következőre, majd kb. este 6-ra végül hazaértem. Öröm volt, végre este, vége ennek az idióta napnak és itthon vagyok. Azon elmélkedtem vacsora közben, míg meséltem a családnak miért késtem, hogy lényegében mi értelme volt a félsávos útlezárásnak? Bizonyítani akartak valamit, vagy csak nem volt jobb dolguk? Miért nem voltak ők is otthon a családjukkal, vagy mentek inkább sörözni a haverokkal? Miért kellett mást egy fáradt nap után feltartani? Ezeken a kérdéseken gondolkoztam, gondolkozok mai napig mikor eszembe jut ez a nap. Miért kell nekünk mindig a legapróbb hülyeségeken a legjobban megakadni? Nem értem azóta se…