Immáron pár éve, hogy rágyújtottam az első szál cigimre, igazán nem is emlékszem, hogy miért. Egy barátom kínált meg, én pedig egy “miért ne” mozdulattal kivettem a dobozból az első szálat. Pár slukk után egyből eldobtam, majd az elkövetkező 8 hónapban nem gyújtottam rá.
Középiskolába jártam, mikor igazán rászoktam a dohányzásra, először napi 2-3 szál, majd végül 10-12. Mai napig nem tudom megmondani mi benne az igazán jó, csak a tapasztalatok alapján tudok valami okosat nyilatkozni. Anno suliban mindig egy megszokott társaság gyűlt össze szinte minden szünetben, ahol kb. 10-en cigiztünk. Ez a klikk sokszor változott, de a fő tagok mindig megvoltak. Végül sok taggal ebből a bandából kötöttem jó barátságot, amiből ma már sok nincs meg, de ha összefutok velük valahol, akkor mindig egy jó beszélgetés a vége.
Ma inkább egyszemélyes dohányos vagyok, legtöbbször itthon gyújtok rá amolyan hülyeséglevezetés vagy frissülésképpen. Ezek a 10 percek azok, amikor átgondolom a dolgaimat, és ilyenkor jön a legtöbb jó (?) ötletem is.
Viszont sokszor ülünk össze a barátokkal is egy közös füstölésre itt nálam vagy valaki másnál. Legtöbbször egy gyors “lejössz egy cigire?” kérdésre szoktunk találkozni 3-4-en, majd sokszor az a vége az egésznek, hogy hosszú beszélgetések alakulnak ki. Ilyenkor tervezzük meg a hétvégi kiruccanásokat, bulikat, szinte mindent, közben elfogy 2-3 szál cigi is. Szinte minden ismerősöm/barátom dohányzik, így valahogy kívülállónak érezném magam, ha én nem tenném, bár tudom, hogy ez hülyeség.
Igazán a mai napig nem tudom megmondani miért csinálom. Sokan mondták már, hogy szokjak le, mert pár év és nem fogok bírni még futni sem. Igazuk van. Már most érzem, hogy nem az igazi a tüdőm, 10 perces aktív mozgás után már levegő után kapkodok, mintha valami 40 éves ember lennék és ez nem igazán jó.
Egyszer próbáltam letenni, de nem sikerült. A probléma csak annyi volt, hogy nem igazán akartam, egyszerűen hiányzott valami, nem is a nikotin és a többi szar, hanem az érzés, amikor előveszek egy szálat, majd kényelmesen hátradőlve lassan elszívom. Ez valahogy kell, talán nem is igazán a dohányzásra vagyok rászokva, hanem erre. Abba fogom-e hagyni egyszer? Igen, de jelenleg nem igazán gondolkozom rajta és sajnos tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok, de félnék, hogy többet nem fogom megtapasztalni azt a hangulatot, amit a dohányzás ad. Sok más jó dolog van még az életben, de nekem ez egyfajta kikapcsolódás, amit jelenleg igénylek.
Majd egyszer végleg leteszem, ha úgy érzem eljött az ideje.
2008. July 2., 06:20 Válasz Erre
“egyszerűen hiányzott valami, nem is a nikotin és a többi szar” és “Majd egyszer végleg leteszem, ha úgy érzem eljött az ideje.”
Egyszerűen még nem találkoztam dohányos emberrel, aki ne ezt mondta volna. Egy időben próbáltam a tubákot, hogy az majd fedezi a nikotinszükségleteimet, de közben szart se fedezett. Tubák is volt, meg a napi egy doboz cigaretta is. Ez pedig majdnem egy fasza nikotinmérgezés!
2008. July 2., 07:12 Válasz Erre
Pontosan ugyanilyen ideologiaval cigiztem en is. Az elmelet szep, a gyakorlatban viszont nincs igazad. Miutan leszoksz, lesznek jo otleteid barmikor, nem csak a cigizeskor. Ez a cigifuggosegben a szivatas, hogy elhiteti veled, hogy a cigitol van a relax, mikozben pontosan a cigi nelkul nincs relax. Par nap utan visszanyertem a szabadsagom es most boldog nemdohanyos vagyok.
2008. July 2., 08:13 Válasz Erre
Én is próbálok leszokni, talán az e-smoker(.hu) segít…
2008. July 2., 10:12 Válasz Erre
nem dohányzok de most voltam lent az iroda előtt egy bögre kakaóval, leszaladtam pár jó ötletért…
2008. July 2., 10:57 Válasz Erre
Szerintem dohányosnak lenni életforma.
Olyan, mint egy rossz házasság, az ember megszokja, és merő humánumból(t.i. emberi gyávaságból) fél kilépni belőle.
Ezt most természetesen a saját aspektusomból mondom. Hajlamos vagyok azt gondolni, ha letenném, leállna az agyműködésem, de exdohányosok azért megnyugtatóan állítják, hogy ez csak átmeneti állapot, egy-két hét alatt elmúlik. Hát, mindenesetre lelkileg-szellemileg kondicionálom magam - úgy értem arra, hogy letegyem a cigit. (:
2008. July 2., 11:36 Válasz Erre
Ambynál a pont. A cigizés és az ötletek távol állnak egymástól. Csak azt hiszed, hogy akkor jönnek. Máskor is ugyanúgy jönnek. Mondjuk én nem szólok semmit, mert lefekszek hajnali kettőkor és az első félóra azzal megy el, hogy megprobalok nem felkelni megint mert most van egy jó öteletem (:
2008. July 2., 12:36 Válasz Erre
A dohányzásellenes kampány mostanában annyiban változott, hogy nyíltan kimondják, hogy a nikotin ugyanolyan fizikai függőséget okoz mint bármelyik kábítószer.
A óránkénti szünetekre viszont tényleg szükség van, szocializáció miatt is és az ötletek miatt is, csak valami más indok kellene.
2008. July 2., 13:14 Válasz Erre
Nekem semmi bajom nincs a dohányosokkal, amig otthon füstölnek. Az utcán és közterületen dohányzást viszont simán betiltanám. Utálom, mikor sétálok valahol, és az előttem sétáló ember cigijfüstjét kell szagolom. Blöeh…
2008. July 2., 13:49 Válasz Erre
Mások pedig azt utálják, ha a kocsiddal elhúzol mellettük, vagy mész előttük, amikor bicikliznek, mert a kipufogógázodtól “Blöeh…”. Mégsem akarja senki bevonni a jogosítványodat!
Fasza vita kerekedhetne ebből, azt hiszem.
2008. July 2., 14:14 Válasz Erre
@amby: nem igazán arról van szó, hogy a cigitől jönnek az ötleteim, egyszerűen mikor egy kicsit leállok, akkor jönnek az ötletek - mint bodzasfanta hajnali forgolódásai
- és mikor leállok, akkor rágyújtok.
@netman: teljes egyet értek veled, még úgy is hogy dohányzok.
2008. July 2., 18:56 Válasz Erre
@netman egyetértek.
@kelemenbandi Erre a célra sokáig egy papírt és egy tollat rendszeresítettem az ágyam mellé.
2008. July 6., 00:06 Válasz Erre
“Már most érzem, hogy nem az igazi a tüdőm, 10 perces aktív mozgás után már levegő után kapkodok, mintha valami 40 éves ember lennék és ez nem igazán jó.”
az lesz majd csak a fasza, amikor mar minden reggel faj a tudod, az elso cigiig. na en azon a ponton tettem le azt a szart, es azota kutya bajom. a blaz helyett a biciklit javaslom mindenkinek.
2008. July 6., 21:03 Válasz Erre
Azt hiszem, jól megfogalmaztad azt a valamit, amit én nemdohányosként mindigis irigyeltem a dohányosoktól. A folyton büdös ruhákból, a tüdőrákból és az irdatlan mennyiségű ablakon kidobott pénzből viszont köszönöm, nem kérek.
2008. July 7., 13:06 Válasz Erre
Én egy nő miatt gyujtottam rá először, de így visszagondolva, csak ürügy volt…akartam és kész!
Nem is igazán a dohányzást szeretem, hanem ezt az egész szertartást, megnyugtat, ellazít, szeretem fújni a füstöt, szeretek játszani vele…
Biztos nem fogok örökké dohányozni, de amíg jó esik, addig nyomom, aztán majd meglátjuk!
Tudom hogy iszonyatosan ártalmas, büdös, drága, de mégis megfogott benne valami.
Különben is ebben a stresszes világban kell valami a sör mellé amitől kicsit elfelejted a sok piszkosságot, és átértékeled az élet szép dolgait!:)