Több, mint egy éve volt itt egy poszt a blogon, amiben az akkori eszközkészletet gyűjtöttem össze a Maces alvilági sorozatnézéshez. Ez nem állt másból, mint egy TVShows nevű feeddemon-ból, ami szinte az összes elérhető USA-ban futó sorozatot nézegette egy feed alapján, majd ha új rész jött, akkor automatikusan letöltötte a torrent fájlt, amit szépen átadott a Transmission-nek. A TVShows azóta átköltözött az örök bitmezőkre, mivel új verzió nagyon régen jött az alkalmazásból, viszont a kényelmes torrentletöltős megoldása hiányzik. Szerencsére a program által használt RSS feedek bárki számára elérhetőek, így egy egyszerű feliratkozással már automatikusan értesülünk az új részekről. Viszont sokkal szebb megoldás lenne, ha egy epizód vége után pár órával mindenféle külső beavatkozás nélkül várna minket az új rész a Downloads mappánkban. Ehhez használjuk most fel az OS X legjobb automatizáló megoldását, az iCal-t és az Automator-t.

Kezdésnek mindenképpen iratkozz fel a kedvenc sorozataid feed-jeire Safariban az ezRSS nevű oldalon. A következő lépésben indítsd el az Automatort, majd válasszd ki az iCal Alarm nevű sablont.

Az iCal Alarm workflow-kban az a nagyszerű, hogy társíthatjuk iCal eseményekhez, amik lefutnak a beállított időpontban. Természetesen az eseményeket ismételhetjük napi/heti/havi/egyéb lebontásban így a folyton visszatérő taszkokat automatizálhatjuk közbeavatkozás nélkül (lásd Automator és iCal integráció).

Miután ez megtörtént állítsd össze a lentebb látható workflow-t.

Teljes mérethez klikk a képre!

Hogy értsd is mit csinálsz most, itt a leírás lépésről-lépésre:

Get Feeds from Safari: a Safariban található RSS feedeket töltjük be vele.
Filter Articles: a betöltött RSS feedket szűrjük különböző keresési feltételek alapján.
Get Enclosure URLs from Articles: a kiszűrt RSS csatornákból leszippantjuk a belinkelt torrent fájlok URL-jeit.
Download URLs: az előző actionből kapott, sok szűrésen átment nyers torrentfájlokat letöltjük a Downloads mappába.
Open Finder Items: a Downloads mappában lévő torrent fájlokat megnyitjuk a gépen lévő torrent kliensünkkel.

Ha készen vagyunk, akkor mentsük el a workflow-t. Miután ez megtörtént, az iCal fog elindul és láthatjuk, hogy egy új esemény került az Automator naptárba. Innen már csak annyi a dolgod, hogy az eseményt beállítod a neked megfelelőre és várod a kedvenc sorozataid következő részeit a Downloads mappádba.

Anyám leült a gépemhez, majd elindította a Safari-t és rákeresett valamire a Google-ben. Én arrébb mentem a telefonommal és csak annyit mondtam neki, hogy a letöltött fájlokat majd dobd ki a kukába. Fél óra múlva végzett, a Downloads mappa pedig üres volt. Anyám nem túl régóta használja aktívan a netet, de mára eljutott arra a szintre, hogyha azt mondom neki, hogy törölje, akkor letörli. Egyszerű ez. Nem kell felállnom és odamennem hozzá, ha megkérdezi, hogy ezt a fájlt hogyan kell elmenteni. Nem kell elmagyaráznom neki, hogy hogyan kell emailt küldeni. Egyszerűen elolvassa, ami a képernyőre van írva, majd csinálja. Nagyjából tisztában van az alapfogalmakkal is. Egyszer mondtam el neki…

Sokszor mondják, hogy a számítógéphasználat alapvetően kortól függ, egy öregebb ember már nem jegyzi meg olyan gyorsan a dolgokat, mint mondjuk egy 16-17 éves fiatal. Nagy lószart. A környezetem alapján jöttem rá, hogy az életkor konkrétan teljesen mindegy. A 16 éves Pistike is ugyanolyan hülye hozzá, mint egy 40 éves középkorú ember. Annyi a különbség a szokásos MSN és iWiW használaton kívül, a fiatalabb generáció 50%-ka tudja mi az a torrent és warez. Ennyi, semmi több. Ugyanúgy fogja a fejét, ha angol oldalra téved, ugyanúgy nem érti mi az a Facebook, ugyanúgy rákérdez olyan abszurd dolgokra, amiről te még álmodni se mernél és a napja felét a Napiszaron tölti. Nem érti és nem is akarja érteni. Pedig ugye a számítógép és az internet ma már alap.

Addig nem lesz, amíg a TV-ben olyan reklámok és kisfilmek mennek, amikben arról mesélnek, hogy a Kovács család életét hogyan változtatta meg az internet. Vagy amíg egy közszférában dolgozó felhasználó a Google-be írja be az email címét, hogy megnézze a leveleit. Vagy amíg a gyorstalpalóin küzdő Gizike hozzám rohangál olyan kérdésekkel, hogy mi az a DOS? Egyáltalán van ennek értelme? Az oktatás lenne elbaszva, vagy a programok bonyolultak? Miért kell egy alap felhasználónak DOS parancsokkal bajlódnia? Nem egyszerűbb megmutatni neki, hogy mire jó az a világhálónak hívott szar, ami lassan 30 éve itt kering a feje körül mégse tudja kihasználni, mert nem érti, nem tudja, hogyan lehetne egy egyszerű térképet kinyomtatni a Google Maps-szen? Vajon miért kell egy kezdőnek olyanokkal foglalkoznia, mint a PowerPoint? Mikor fog Gizike prezentációt készíteni? Soha, viszont olyan alapfogalmakkal nincs tisztában, mint az email, chat, fájl, mappa, kivágás, másolás stb. Talán úgy kellene kezdeni, hogy a szart kiszűrjük és újragondoljuk ezt az egész nagy nehezen fogható halmazt. Tapasztalatot kellene a kezdőnek adni, nem prezentációkészítéssel baszogatni. Érezze ennek az egésznek a hasznosságát és ne csak üljön szótlanul a Firefox előtt, bambulva a Google inputot. Lássanak példát a mindennapi élet dolgaira is.

Folytatjuk az előző részben elkezdett visszatekintést. Szintén egy barátommal készített 75 perces back2back, nagyszerű régi house darabokkal.

Download Podcast 036 – Jammin’

Annak idején, még a Tweetie megjelenése előtt beszámoltam róla itt a blogon, hogy egy igazán jó Twitter (Mi az a Twitter?) kliens fog megjelenni iPhone-ra. A siker persze nem maradt el, az Apple-höz közelálló letisztultság, az egyszerű kezelés és az olcsó ár (emlékezzünk vissza a Twitterrific Pro $9.99-es árára) meghozta a gyümölcsét. Talán mondhatom bátran, hogy a Tweetie lett az egyik legnépszerűbb Twitter kliens iPhone-ra. Konkrétan maga Loren sem tudja a siker titkát, de nem is a mi dolgunk ezt kitalálni.

Pár hete felröppent egy apró tweet a fejlesztő streamjén, közeledik a 2.0-ás verzió, ami még több finomságot, fejlődést hoz a Tweetie rajongóknak. Ezzel egy időben a desktop verzió 2.0 is bejelentésre került, ezt még várjuk.

A 2.0-ás verzió egy teljesen új alkalmazás, megvásárlása erősen ajánlott még akkor is, ha elmormoljuk a “már megvettem egyszer” mondatot magunkban. Természetesen nem fogom az összes apró funkciót átvenni, inkább az engem érintő változásokról szeretnék szakérteni egy gyorsat. Előre leszögezve, Loren-t be kell fizetni pár bikinis csajra Ibiza tengerpartján, ugyanis nagyszerű munkát végzett.

Az új felület követi a Tweetie 1.0-ban megismert egyszerűséget, a funkciók nagy része el van rejtve valahova (Loren híres arról, hogy úgy csinál meg dolgokat, ahogy csak Apple tudná). Elég csak megnézni a csúzlihoz hasonló frissítést a timeline tetején (az alábbi videón ez meg is tekinthető, hiszen annyira ötletes és egyszerű. A blogger feje nem megfelelő állapotban van a videón.). További finomság a már előző verzióban is megismert swipe menü minden egyes tweet alatt, amivel gyorsan tudunk reply-t küldeni, favolni vagy egyéb dolgokat művelni az adott csirippel. Az utolsó személyes kedvencem, amit szabadalmaztatni kellene minden navigation based app-ban, a toolbar swipe. Konkrétan, ha nagyon elkallódtunk a timeline-tól jobbra lévő panelekben, akkor a felül lévő toolbarra bármikor swipeolhatunk egyet balról jobbra és máris az elején vagyunk megint, megkímélve egy csomó gombnyomkodástól magunkat. Cultured Code, hallod-e, a Things-be is sürgősen kell egy ilyen!

Konkrétan az új funkciókról. Természetesen az egész program meg van tömve mindenféle finomsággal, a lényegesebbeket megemlítve, részletesebb user view, draft menedzselés (Birdhouse, helló!), indikátorok az egyes tabok alján, map view a környéken lévő felhasználókról, automatikus username kereső a compose panelen, Address Book integráció és természetesen még hosszan lehetne sorolni.

A draft menedzselés már erősen hiányzott a Tweetie-ből, eddig ugyan meg lehetett oldani a dolgokat Birdhouse-szal, ami konkrétan erre van kitalálva, ám nincs TwitPic integráció, URL rövidítés stb. Ezeket a Tweetie draft menedzsere mind tudja, közben természetesen a Birdhouse-szal is integrálódik (a tipikus kérdés jöhetne ide, még erre is volt ideje?). Nálam a Birdhouse további sorsa megkérdőjeleződött, át is költöztettem a második home screenre. A kis kék madár valószínűleg megmarad gyors posztolásra.

Ugyan fentebb nem említettem, de a Tweetie immáron teljesen forgatható, mind a maga compose window, vagy az egész app, ami a legjobb, hogy ezt külön is állíthatjuk. Én konkrétan nem szeretem a landscape view-t Twitterre, viszont a széles billentyűzet nagyszerű írásnál.

Az Address Book integráció is érdekes dolog. Konkrétan arról van szó, hogy kontaktokat rendelhetünk minden Twitter felhasználóhoz, a meglévő címjegyzék adatok kiegészülnek a Twitteren kitöltött dolgokkal (Twitter felhasználónév, rövid bio, honlap stb.). Kellemes funkció.

A Tweetie 2.0 egy sor teljesen új szolgáltatással integrálódik a már meglévők mellett, sokuk funkciója nem teljesen egyértelmű a blogger számára. Legnépszerűbb talán nálan az Instapaper (majd egyszer elolvasom), ami kiegészült a Read It Later támogatással is, kinek a pap, kinek a paplan alapon.

Hétköznapi használatból tekintve, a lényeges dolgok, például az indulási sebesség, az emulált multitaszking™ sokkal jobb. Emulált multitaszk™ alatt a kilépéskor megjegyzett nézetet értem, azaz, ha a Tweetie-ből bárhol kilépünk, majd vissza, akkor ugyanoda jutunk, ahol voltunk. Persze jobb lenne, ha nem kellene kilépni, de a feeling hasonló, mintha a háttérben futna. A lényeges dolgok, például a reply-k kezelése sokkal kellemesebb, egy felületen láthatjuk az egész beszélgetést. A DM-eket a Messages-hez hasonlóan threadelve nézhetjük. Akik aktívan twittereznek iPhone-ról, azoknak a Tweetie tökéletes barátjuk lesz (eddig is az volt).

Sajnos teljesen nem lehetek megelégedve a 2.0-ás verzióval sem. Az előző buildekben lehetőség volt különböző felületek között válogatni. A legelső verzióban megismert iChat-hez hasonló bubble témát imádtam. Később ez meg lett változtatva egy mattabb verzióra, viszont a 2.0-ban immáron egy sima cellview van, ami igaz szép, de azért hiányolom a kis buborékokat, sokkal könnyebben áttekinthető volt így a timeline.

Másik hátránya (van akinek ez előny) az új cache funkció. Eddig a Tweetie mindig az utolsó 20 csiripet töltötte be, mostantól viszont megjegyzi, hogy hol jártunk éppen a timeline-on, így az azóta írt tweeteket is leszedi. Ez szerintem idegesítő, opciót akarok a kikapcsolásra.

Maga az új ikon sem tetszik annyira, mint az előző glossy. Nagyon finnyás vagyok az alkalmazások elrendezésére, így gyakran száműzök egy hasznos programot máshova az ikonja miatt. A kettes Tweetie ikon matt lett, ami pozitívum, viszont nem passzol a többi iPhone-os alapprogramoz. Persze egy jó elrendezés ezen segít, de az előző jobb volt.

Természetesen nincs tökéletes szoftver, de a Tweetie-ről, a hátrányait leszámítva el lehet mondani, hogy instant get minden twitterező iPhone felhasználónak. Az ár a régi, a tudás sokkal több, szóval get it now!

Megkésve kérünk elnézést Rolandtól a késői posztolásért, de tartjuk szavunkat, ezért az alábbi posztban az ő home screenjét nézhetjük meg.

“Sziasztok, thingol vagyok, egy magyar iPod Touch-csal foglalkozó blog, az iTouch.hu szerkesztője – e mellett szerencsére még tanulok, tehát a munka nálam korlátozott mértékben játszik szerepet. Most már több, mint másfél éve a jailbreak megrögzött híve vagyok, wyctimmel sokszor érveltünk egymásnak pro és kontra (végül feladtam, azóta sem tudom, hogy éppen “börtönben” van-e). Szerk: igen még mindig. :). A default homescreen nekem nagyon nem jött be, én szeretem látni a hátteremet (amire egyébként BossPapert ajánlom), ezért két részre osztottam, van egy első oldal egy sor alap dologgal (ide jött a mail, a camera, a photos, a maps, és a kihagyhatatlan calendar). Ha már szóba került a naptár, én a Google Calendarral való push szinkronizációt használom, és a LockScreen-en pedig LockCalendar-ral jelenítem meg belőle a dolgokat, így ha valamit oda beírok, akkor biztos nem felejtem el.

Youtube: ritkán használom, de mentett már életet, amikor valamit gyorsan meg kellett nézni, a youtuber nevű adonnal pedig le is tudom tölteni videókat.

Tweetie: úgy tűnik, erről mindenki ír, én ezt használom, és az egyetlen problémám vele, hogy rossz irányba dől, ha be van kapcsolva a landscape írás (ez is csak akkor zavaró, ha be van dugva a füles).

Skype: 3G-n is kitűnő hangminőség, nem is generál túl nagy adatforgalmat, hihetetlen kényelmet biztosít, hogy nem vagyok a skypepal géphez kötve, hanem akár a szomszéd kertjéből, vagy a standról is tudok kötetlenül beszélni. Egyszer megnéztük, három perc volt ~1 mega adatforgalom, ez az ikonos csomagoknál elég nagy teret ad…

Remote: Mindenem a zene, gyakorlatilag mindig szól, tökéletesen kezeli az iTunest, magabiztosan működik, a Remote nélkül kevesebbnek érezném magam.

TimeTable: egy nagyon professzionális órarend kezelő, szerintem ez minden iskolásnak kötelező.

Stanza: a drágaságom, gyakorlatilag őt használom a legtöbbet – ha előveszem a telefont, akkor a kötelező Google Reader-Twitter-Facebook kombó után szinte csak ezt indítom el: ha van pár percem a buszmegállóban, vagy valaki késik, máris nekiállok olvasni – nálam a Stanza gyakorlatilag kiváltotta a játékokat a telefonon. Nem véletlen, hogy most már elég sok könyvet elolvastam rajta, de játékot nem indítottam el hetek óta…

Facebook: a 3.0-s frissítés neki is új, szerintem végre használható külsőt hozott, most már teljes értékű facebook kliens – a frissítést mindenképp érdemes felrakni.

Jaadu VNC: a neve elég árulkodó, szerintem ez a legjobb VNC program a telefonra: stabil, gyors, megbízható. A multitouchot teljes mértékben kihasználja (zoom, jobb-klikk, ilyenek) – érdekesség, hogy nálam gördülékenyebben jeleníti meg a képet, mint a saját notebookom (pedig a gépen is és a notin is tightvnc fut).

Golden Axe: az egyetlen játék, ami jelenleg legalább a poén kedvéért fel van telepítve, bár túl nagy játékélményt nem ad, de annak idején ezzel a játékkal legalább annyit játszottam, mint a Warcraft 1-gyel, ezért néha elő-előveszem kicsit nosztalgiázni.”