Előttem már megírták páran, de én sem akarok kimaradni a Pixar új animációjának megtekintéséből, ma délután végignéztem, a beszerzését rátok bízom.

Az eddig olvasott kritikák szerint nem olyan nagy durranás, mint vártuk. Ezt tartottam a fejemben, amikor elkezdtem nézni a WALL-E-t. Szegény film szokás szerint túl lett hypeolva már megjelenés előtt 3-4 hónappal, így elfelejtettem minden reklámot és egyéb trailert, egyszerűen úgy ültem elé, hogy nem vártam semmi eget rengető dolgot.

Nos, hölgyeim és nyulaim, azt hiszem 2008 legjobb alkotásával állunk szemben, ami nem igazán a vicces dolgokra összpontosít, ahogy ezt már a többi Pixar termésnél megszoktunk, hanem inkább a sztori a lényeg. Igen, tudom, WALL-E a legesetlenebb és legbénább robot, amit ember eddig látott, de nekem több volt ebben a filmben annál, mint hogy kis kukásunk bohóckodik a képernyőn.

Ha kicsit a sztori mögé nézünk, akkor mondhatjuk azt, hogy a történetből ötös a WALL-E, azt hiszem csak a Jégkorszak ér a nyomába. Maga a történetet nem akarom lelőni, a lényeg, amit már mindenki tud, hogy az emberek 700 éve elhagyták ezt a planétát, mert annyi szemét gyűlt össze, a Földön pedig WALL-E maradt mint utcaseprő robot, aki egy kicsit egyedül érzi már magát pár száz év homo sapiens kosz takarítás után. Egyik nap azonban egy űrhajó száll le a planétán a fedélzeten egy EVE nevű robottal, aki elég harciasan fogadja az elején WALL-E közeledését, de később természetesen egymásba esnek. (robotok khm).

Amit igazán furának tartottam, hogy nekem sokkal jobban bejön EVE karaktere, mint WALL-E-jé. Igen, ő lenne a főszereplő vagy mi, de EVE harciassága és embersége sokkal jobban átjön a képernyőről, mint WALL-E esetlensége. Nem mellesleg piszok jól néz ki EVE a minimal fehér dizájnnal.

Technikailag csillagos ötös a kivitelezés, azt hiszem az eddigi legszebb Pixar filmmel van dolgunk, eszméletlen hátterek és textúrák, ám a karakterek nem lettek túlcsicsázva így elérve azt, hogy mégse felnőttmeseként tekintsünk a filmre. WALL-E egy kukás robotnak megfelelően koszos, míg vele szemben EVE ragyogó fehér. Eszméletlen.

Nem igazán értem a fentebb belinkelt urak miért nem adtak tízből tízet a WALL-E-nak, talán a hype miatt vártak többet, én mégis azt mondom, hogy szinte tökéletes, egyetlen hibája, hogy túl gyorsan véget ér. Ajánlom mindenkinek, de a legjobb azt hiszem, ha baráttal/barátnővel közösen nézed meg.

Beszólós: bármit ír, az tuti, hogy valami fikázás. Legtöbbször kipróbál minden új dolgot, majd leosztja a föld alá. Leggyakrabban IT blogok házigazdája, de előfordulhat nagyobb blogok mögött is, mint helyi megmondóember.

Pózer: hirtelen felindulásból kezd el blogolni, de legtöbbször semmi értelmeset nem tud kiköpni a monitorra. Gyakran használja az “XD” emoticont, az oldalsávján a világon fellelhető összes web2.0 badge, widget és profilra mutató link fellelhető. A sidebar-jának ezen részét mindig diszkófényekre emlékeztető színkavalkád övezi, szívesen használja a már sokszor megcsodált ingyenes blogszolgáltatók alapsablonjait. Ha megkérdezed tőle, hogy mi az a blogroll, akkor csak fura fejjel néz rád vissza.

Hírfirkálós: early adopternek tünteti fel magát, mindig próbál egy coolnak tartott dologról elsőként posztot firkálni, a blogja inkább hasonlít egy napilapra, mint személyes blogra. Szintén gyakran fordul elő IT blogok mögött, az RSS-t, mint olyat istenként tiszteli, minden harmadik tweetje arról szól, hogy most bizony elolvassa a 4000+ hírt a Google Reader-ben.

YouTube videó linkelős: előfordulási helye leginkább a blog.hu és környéke, az általa vezetett blog kb. fél óráig töltődik, mert tele van flash videókkal. Különlegessége, hogy a blogjára még sohase írt egy karaktert sem, az “embed” szóra figyelmesen néz. Külföldi kiadású testvérei a Tumblr-t használják, amiről persze a magyar rokon még nem hallott. Twitteren nem érdemes követni, maximum, ha nagyon unatkozunk.

Mac switcher: vaskos Windows júzerként kezdi az irkálást, majd hirtelen vesz egy Mac-et és leírja a már oly sokszor elolvasott vallási szövegeket. Ha ilyen blogger oldalát olvassuk, akkor készüljünk fel arra, hogy az első leírt Mac szó után, az elkövetkező fél/egy évben csak az Apple-lel kapcsolatos dolgokról fogunk nála olvasni.

GTD-s és tipptáras: legtöbbször egy depressziótól menekülőként kezdi az írást, majd az összes fura japánszavas lélekdolgot bemutatja, ha geek, akkor minden harmadik posztja a GTD-ről szól. A GTD-s posztok között egyéb tippeket olvashatunk tőle szinte minden témában. Minden őt segítő apróságot istenként tisztel, ha valami oknál fogva meg kell az adott dologtól/szokástól válnia, akkor megint depresszióba fordul.

Fotós: szintén nem nyúlt még a billentyűzethez, de ha a blog dizájn tetszetős, akkor legtöbbször nem vészes őt “olvasni”. Természetesen rendelkezik a kötelező Flickr account-tal, ahol a hétköznapi ember jobb, ha el se olvassa a hozzászólásokat. Rengeteg fura 3 és 4 betűs sablonszó kering arra.

Egoista: onnan ismerjük meg a blogot, hogy a tulaj vadul moderál minden hozzászólást, ami őt fikázza. Ha elfajulnak az indulatok, akkor egyszerűen lezárja az adott poszthoz a hozzászólási lehetőséget, legvégsőbb esetben az egész blogon letiltja azt. Az oldalán legtöbbször az elmúlt napjainak történéseit olvashatjuk végig, aminek néha szappanopera íze van.

Blogokról blogoló bloggerekről blogolós: Ő az aki minden tud már a blogokról, ha az ő naplóját nézed, akkor legtöbbször azt hiszed, hogy egy újabb portálra tévedtél. Különös ismertetője, hogy nagyon aktív Twitter-en vagy valami más mikroblogger szolgáltatáson.

Webkettes bétás: minden fura nevű szósölnetvörköt kipróbál, majd arról legtöbbször tesztet ír, de végül már ő se használja az adott szolgáltatást. Ha a blogján rákeresünk az “invite” vagy “meghívó” szóra, akkor lényegében minden bejegyzését megkapjuk.

Szóval, szerintem…

Szerinted?

A 10.5.3 frissítésben jelent meg egy új lehetőség, amivel a helyi címjegyzékünket tudjuk szinkronban tartani a Google-ön lévővel. A dolog egyik hátránya, hogy csak iPhone és iPod Touch felhasználóknak érhető el ez a lehetőség, azt ne kérdezd miért. Eddig sok értelme nem volt, mivel a Gmail minden egyes felhasználót, akinek küldtünk emailt, automatikusan beletett a címjegyzékbe egészen tegnapig. Végre kitakarították ezt a Google-nél és egy “Suggested Contacts” csoportban lett elválasztva a címjegyzékbe nem feltétlenül tárolni kívánt email címek listája, így tisztán tartva a többi kapcsolatunkat. Végre van értelme a helyi címjegyzékkel is szinkronizálni, viszont én nem rendelkezek iPod-dal, iPhone-nal, így az alábbi “hacket” kellett igénybe vennem, hogy működjön a funkció.

• Nyisd meg a TextEdit nevű alkalmazást, majd a Format menüben válaszd ki a Make Plain Text menüpontot.
• Másold be az alábbi sort a fájlba.

  { Devices = { red-herring = { 'Family ID' = 10001; }; }; }

• Mentsd el a fájlt com.apple.iPod.plist néven a ~/Library/Preferences mappába.
• Indítsd el az Address Book-ot, majd a Preferences/General fülön kapcsold be a frissen megjelent “Synchronize with Google” opciót.

Ha minden oké, akkor pár percen belül megkapod a Gmail-en lévő címjegyzéket. A legszebb az egészben, hogy így a MobileMe és Gmail címjegyzékemet is szinkronban tudom tartani bármilyen külső hülyeség nélkül.

Az jelenlegi kedvenc háttereim Jonas Rask Malström és Shine nevű kollekcióiból valók. Szerencsére Jonas jó fej, így kitehetem ide a sajátomat, ami a Time Machine Vortex és Jonas Shine nevű walljából lett összeszakszerelve Vortex Shine néven. Ha tetszik, akkor letöltheted innen:

http://macthemes2.net/forum/viewtopic.php?id=16787427

Update: frissítettem a csomagot egy újabb háttérrel, a fenti linkről tölthető.

Mozgalmas napok zajlanak az Apple háza táján.

Elindult a magyar iTunes Bolt, ami igazából csak az AppStore, de már az is haladás, hogy a regisztrációnál magyarul szól hozzánk az iTunes. Fizetési módnak bankkártyát tudunk kiválasztani, így nem tudtam regisztrálni, mivel pont lejárt a kártyám. Ami igazából érdekelne, hogy ezentúl a magyar iPod Touch ownerek is megkapják majd a szokásos 10 dolcsis frissítéseket?

Egyenlőre nem éles, de már párszor sikerült elkapnom a hamarosan induló MobileMe-t, ami a megkorosodott .Mac-et fogja leváltani. Nem tudom megéri-e, mivel a .Mac egy kalap kaki volt, de a MobileMe nagyon ígéretesnek tűnik, a felület pedig álmaim GUI-ja. Benevezek egy 60 napos trial accountba, majd ha beválik akkor költözök oda. Egy-két screenshot a Flickr-en.

Végül egy rövidhír, ami minket sajnos még nem értint. Holnap debütál az iPhone 3G a jelentősebb országokban, hogy nálunk mi újság, azt még sajnos nem tudni, én ősz közepére tippelem.

… ma este. Sokszor esett már meg velem is, hogy körtelefonáltam az ismerősöket péntek este egy jó sörözésre. Legtöbbször 5-6 embert hívok fel ilyenkor, majd külön-külön megbeszéljük, hogy hol és mikor. Azt hiszem ennek mostantól vége, ugyanis itt a Zipiko. (a mondtad licensed by TV Shop)

Az alkalmazás egy végtelen egyszerű felületen hívja össze az ismerőseidet SMS-en keresztül egy találkozásra. A regisztrációhoz mindössze annyi a dolgunk, hogy beírjuk a telefonszámunkat, majd az SMS-ben kapott jelszóval belépünk. Ezután a “Let’s … at … on … around …” mondatod szépen kitöltögetve megadhatjuk, hogy kivel, mikor, mit és hol szeretnénk csinálni (még egyszer, hol szeretnénk csinálni). A rendszerben van egy egyszerű telefonkönyv szolgáltatás is, amin keresztül kiválaszthatjuk a meghívni kívánt ismerősöket, majd az alkalmazás küld szépen kiküld minden meghívott félnek egy SMS-t. Természetesen a barátaink által felvett találkozókat is láthatjuk a webes felületen.

Amit hiányolok a Zipiko-ban, hogy nem kapunk iCal feedet, ami szerintem jól jönne a naptárfüggő emberkéknek. Ezenkívül a 12-es óraformátum helyett jobban örülnék egy 24-es formátumnak. Mivel a szolgáltatás még béta - mi más lenne - így reménykedem, hogy ezek a dolgok is belekerülnek idővel, addig is kellemes sörözést mindenkinek.

http://www.zipiko.com/

Minden gépnyomkodó emberke álma egy olyan nő, akinek nem kell elmagyarázni, hogy mi az a Twitter, FriendFeed, Facebook etc. Sajnos a lányok nagy része még sose hallott ezekről a dolgokról, nézzük hogyan szoktassuk rá kedvesünket ezek használatára.

Mielőtt belekezdünk, fontos felmérni az adott webkettes szintet barátnőnkön, ehhez csak annyit kell tennünk, hogy szex közben a neve helyett azt kiáltjuk, hogy “Twitter: szeretkezek a barátnőmmel”. Ha érti a viccet, akkor nincs sok dolgunk, ha nem, akkor a pofon után kezdjünk neki az alábbi leírás alapján a folyamatnak. Fontos, hogy ott kell lennünk minden regisztrációnál. Nem azért, hogy biztosra menjünk, hanem, mert egyszerűen nem fogja érteni, hogy mit hogyan kell csinálni.

Nos, nézzük sorban, hogy mit és miért kell használnia álmaink nőjének ahhoz, hogy igazi, hozzánk hasonló webkettes nörd legyen.

Twitter: a legkényesebb ponttal kezdjük, ugyanis ennek a szolgáltatásnak a hétköznapi emberek mai napig nem értik a lényegét. Az ösztönzés egyszerűen annyi legyen, hogy “ide le tudod írni azokat a sztorikat, amiket nekem szoktál mondani, így bármikor újra tudom olvasni”. Ha ez nem felelne meg, akkor mondjuk neki, hogy ingyen sms. Először nem fogja érteni, hogyan megy ez át telefonra, de idővel megszokja.

Előny nekünk: elkerüljük az unalmas és felesleges beszélgetéseket.

Facebook: egyszerű az ösztönzés, annyit kell mindössze közölni kedvesünkkel, hogy itt bizony megtalálja Brad Pitt profilját és közvetlenül tud neki üzenni.

Immáron pár éve, hogy rágyújtottam az első szál cigimre, igazán nem is emlékszem, hogy miért. Egy barátom kínált meg, én pedig egy “miért ne” mozdulattal kivettem a dobozból az első szálat. Pár slukk után egyből eldobtam, majd az elkövetkező 8 hónapban nem gyújtottam rá.

Középiskolába jártam, mikor igazán rászoktam a dohányzásra, először napi 2-3 szál, majd végül 10-12. Mai napig nem tudom megmondani mi benne az igazán jó, csak a tapasztalatok alapján tudok valami okosat nyilatkozni. Anno suliban mindig egy megszokott társaság gyűlt össze szinte minden szünetben, ahol kb. 10-en cigiztünk. Ez a klikk sokszor változott, de a fő tagok mindig megvoltak. Végül sok taggal ebből a bandából kötöttem jó barátságot, amiből ma már sok nincs meg, de ha összefutok velük valahol, akkor mindig egy jó beszélgetés a vége.

Ma inkább egyszemélyes dohányos vagyok, legtöbbször itthon gyújtok rá amolyan hülyeséglevezetés vagy frissülésképpen. Ezek a 10 percek azok, amikor átgondolom a dolgaimat, és ilyenkor jön a legtöbb jó (?) ötletem is.

Viszont sokszor ülünk össze a barátokkal is egy közös füstölésre itt nálam vagy valaki másnál. Legtöbbször egy gyors “lejössz egy cigire?” kérdésre szoktunk találkozni 3-4-en, majd sokszor az a vége az egésznek, hogy hosszú beszélgetések alakulnak ki. Ilyenkor tervezzük meg a hétvégi kiruccanásokat, bulikat, szinte mindent, közben elfogy 2-3 szál cigi is. Szinte minden ismerősöm/barátom dohányzik, így valahogy kívülállónak érezném magam, ha én nem tenném, bár tudom, hogy ez hülyeség.

Igazán a mai napig nem tudom megmondani miért csinálom. Sokan mondták már, hogy szokjak le, mert pár év és nem fogok bírni még futni sem. Igazuk van. Már most érzem, hogy nem az igazi a tüdőm, 10 perces aktív mozgás után már levegő után kapkodok, mintha valami 40 éves ember lennék és ez nem igazán jó.

Egyszer próbáltam letenni, de nem sikerült. A probléma csak annyi volt, hogy nem igazán akartam, egyszerűen hiányzott valami, nem is a nikotin és a többi szar, hanem az érzés, amikor előveszek egy szálat, majd kényelmesen hátradőlve lassan elszívom. Ez valahogy kell, talán nem is igazán a dohányzásra vagyok rászokva, hanem erre. Abba fogom-e hagyni egyszer? Igen, de jelenleg nem igazán gondolkozom rajta és sajnos tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok, de félnék, hogy többet nem fogom megtapasztalni azt a hangulatot, amit a dohányzás ad. Sok más jó dolog van még az életben, de nekem ez egyfajta kikapcsolódás, amit jelenleg igénylek.

Majd egyszer végleg leteszem, ha úgy érzem eljött az ideje.

Pár hete jelentette be Steve Jobs a WWDC 2008-as keynote-on, hogy máris dolgoznak a következő generációs Mac OS X-en a Snow Leopard 10.6-os verzióján. A fejlesztőknek szánt Developer Preview verziót én is feltelepítettem magamnak egy külső USB-s vinyóra, majd szemügyre vettem egy kicsit a rendszert.

Az Apple úgy reklámozza a Snow Leopard-ot, hogy lényeges látható funkció nem lesz benne, helyette a core-ra helyezik a hangsúlyt, ez lesz az első csak Intel processzorokat támogató verzió. Érdemes megnézni a Snow Leopard előzetes oldalát az Apple honlapján. Olyan újításokat ígérnek, mint a teljes Microsoft Exchange támogatás, a Grand Central technológia, amivel a több magos processzorok által nyújtott plusz erőt próbálja a rendszer minél jobban kihasználni a mindennapi alkalmazásokhoz vagy a gépben lévő memória mennyiségének támogatása egészen 16 TB-ig.

Ez természetesen mind szép és jó, de mégis megéri-e egy teljesen új rendszert vásárolni a Leopard helyett? Azt hiszem ez még korai kérdés, de én mégis már pár napos használatnak vetettem alá a Snow Leopard-ot. Egyetlen egy külső alkalmazást telepítettem, a QuickSilver-t, ami nélkül nem vagyok hajlandó OS X-et használni. Nézzük a tapasztalatokat.

A Snow Leopard telepítése kb. 11-12 perc belső vinyóról külső USB-re Gergely útmutatása alapján. Miután kész a telepítés, annyi a dolgunk, hogy újraindítsuk a gépet, majd létrehozzuk a fiókunkat, ahogy azt az előző verzióknál már megszokhattuk. Érdekesség, hogy a bejelentkező képernyőn egy sima kék hátteret kapunk a Leopard Aurora háttere helyett.

A login után első dolgom volt, hogy végig próbálgattam az alap alkalmazásokat. A sebesség talán a legszembetűnőbb változás. A Snow Leopard sokkal, de tényleg sokkal gördülékenyebb, mint egy szűz 10.5.3. Az alkalmazások kb. feleannyi idő alatt indulnak el, sok futó program esetén sincs gondja a rendszernek, tejesen eltűnt az előző Mac OS X-ből megszokott nyalókázás, mikor megáll a rendszer pár másodpercre és nem válaszol. A stabilitás is teljesen megfelelő, egy alkalmazás sem fagyott ki a két nap alatt, ami azt hiszem egy fejlesztői verziótól nagyon jó eredmény.

Az Apple szerint látható újdonság nem lesz a rendszerben, ám mégis találhatunk pár apró, de kellemes fejlesztést a 10.5.3-hoz képest. Nézzük ezeket sorban:

Safari 4: nemrég írtam a hamarosan megjelenő négyes verzióról, ez a Safari található a Snow Leopard jelenlegi bétájában is. A különbség csupán annyi, hogy sokkal stabilabb a “hóleós” verzió, nincs felesleges üresjárat, amit már megszoktunk például flash-es weblapok böngészése közben. Az oldalak sebessége is nagyon jó, egy olyan egyszerű oldal, mint a Wikipedia vagy a Google azonnal megjelenik. A kicsit bonyolultabb JavaScript-es honlapok, mint például a Gmail, általában 4-5 másodperc alatt tettre készek.

Address Book Exchange Preview: két Address Book-ot találhatunk a Snow Leopard-ban, az egyik a megszokott régi verzió, a másik egy előzetes Microsoft Exchange támogatással. Sajnos kipróbálni nem tudtam, mivel nem tudok a közelemben működő Exchange szerverről.

Egyéb apróságok

• A Leopard egyik apró új funkciója volt, hogy egy filmet CoverFlow módban is lejátszhattunk a Finder-ben. A Snow Leopard-ban már sima ikonnézetben is működik ez a lehetőség 128-as ikonméretben.
• A “View Options” panelen végre ki tudjuk választani, hogy milyen nézetben nyíljon meg az adott mappa.
• A System Preferences-ben megújult a háttér és képernyőkímélő fül. A bal oldalon lévő forrás listát át tudjuk méretezni és az aktuális hátteret is kijelöli a rendszer.

Összesen ennyi az általam észrevett új funkciók száma. Ez inkább egy sima Leopard frissítésnek felelne meg, viszont ami a felület alatt lévő változásokat illeti, szerintem sokkal többre kell majd számítani, mint eddig. Ahogy már írtam, a sebesség tényleg lenyűgöző már a fejlesztői verzióban, azt hiszem már csak ezért megéri majd váltani az új rendszerre. Kíváncsi leszek az elkövetkező béta verziók milyen újdonságokat fognak rejteni.

A gyors teszt végére pedig álljon itt egy link a Flickr-en lévő Snow Leopard-ról készített screenshotjaimról.

Snow Leopard galéria

Az Adium 1.3 Béta 4 végre megjeleníti az MSN státuszüzeneteket.