Iskolában kezdődik, amikor minden barátod - majdnem minden - ivásba kezd, jönnek az első csajos élmények. A szórakozás alapfoka, hogy az alkohol nélküli buli szar, ezért meg kell inni, amit megvettél. Egyébként is menő ez, mindenki ezt csinálja, igaz a bokorban hányás még messze van. Az anyucitól elkért pénz természetesen kólára kell, ő is így tudja, apuci is így tudja, kizárólag te vagy az aki a tiltott gyümölcsre szánod. Amikor a jelenlétedben megkérdezik, hogy mit csinál a kedves fia hétvégente, csak kuncogsz a "szórakozik, nem diszkóbajáró típus" válaszon.


Megszokod a meglévőt, ezért ha buli van, tuti, hogy egy nagyobb adag lecsúszik. Menet közben számolod a feleseket nyolcig, utána vagy elfelejted hol jártál, vagy csak rossz vagy matekból. A természet lágy öle egész mást jelent neked. Míg az másnak egy laza kirándulás, neked két kiesett óra a közeli bokor tövében/árok partján. Puha a fű igaz? A másnaposság, mint olyan, megjelenik, vele együtt a különböző praktikák is, amivel azt a szemét fejfájást enyhíteni lehet. A haverokkal próbáljátok összerakni vasárnap délután, hogy mi az isten történt tegnap.


1. lehetőség: Minden hétvégén részegen fekszel valahol. A buli, mint olyan átértékelődött valami homályos rosszá, amin nem kötelező részt venni - te is tudod - de a belső kémia másként gondolja. Remegő kézzel emeled fel a poharat, lehúzod az első felest, majd kellemes bizsergésként szalad rajtad végig az egész, hazaérsz. A többi már mindegy...

2. lehetőség: Kiöregedett vén rókának hiszed magad, aki már megjárta a nagy bulikat és nyugdíjasként gondolsz magadra 22 éves korod után. A haverok már csak furán néznek rád, amikor három sör után bebaszva magyarázol valamit az Univerzum végtelenjéről. Amikor előkerül a nem bírod a piát téma, csak kajlán vigyorogsz a régi bulicimborára, akivel együtt dőltök össze, mint két öreg, akik már csak úgy gondolnak a fiatal homályos évekre, mintha soha többet nem lenne ezután.